Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Szemészet 1969. 106: 54—58 Fejér megyei Tanács Kórháza, Székesfehérvár (igazgató: Szóró Zoltán) Szemészeti Osztályának (főorvos: Darabos György) és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikája (igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár) közleménye A perceptio és a projectio viszonyáról kancsalsági amblyopiánál DARABOS GYÖRGY és GÁT GYÖRGY Az amblyopias szem fixatiójának vizsgálatakor figyelmünk mind a perceptióra, mind a projectiora irányulhat. Perceptio alatt a retinára kerülő inger érzékelését értjük, mely a látópályán keresztül a központi idegrendszer felé halad. Vizsgálatát visuscoppal végezzük (Cüppers), melynek szemfenékre vetített jelét a beteg fixálja (vezérszem eltakarva), s közben a vizsgáló megfigyeli a retinán azt a pontot, ahol a fixatio, tehát a perceptio történik. Hasonló a Mackensen által leírt eljárás, aki a fixatio helyét sorozat-fényképezéssel rögzíti. Visuscopként használható az Euthyscop is — gyengített fényerővel, a legkisebb átmérőjű objectummal (3°) —, azonban ez nem olyan pontos, mint az előzőek. A gátlásos scotoma elkülönítése szemtükör objektum nélküli vörösmentes fényével történhet. Centralis fixatio esetén a foveola a zöld kör közepére kerül, míg excentrikus fixatio esetén e területet helyezi a zöld kör közepére a beteg (Aust). A fentieken kívül még számos eljárás ismeretes, melyeket nem feladatunk itt részletezni. A projectio vizsgálatának két fő formája ismeretes. Az egyik a két szem közötti viszonyról (retinalis correspondentia) tájékoztat bennünket, másik formája a retina és a vázizomzat közötti összeköttetésekről ad felvilágosítást. Mi ez utóbbit vizsgáltuk olyan formán, hogy az amblyopiás szem perceptiójakor kiváltott helyes vagy helytelen projectiót hasonlítottuk össze a visuscopos eredménnyel (szem-kar-kéz). A fixatio helyének meghatározása a szemfenék — szemtükörrel látható — anatómiai viszonyai alapján történik. Helyesnek tartanánk a további egységes szemlélet kialakítása érdekében a projectio különböző formáit is a fixatióra megállapított — és általában elfogadott — nomenclatura szerint osztályozni. A fixatio meghatározásánál a Bangerter-fé\e beosztást alkalmaztuk, így centrális, parafovealis, paramacularis, perifériás és bizonytalan fixatiót, Ш. fixatio nélküli csoportokat különböztettünk meg. A projectio vizsgálatára Dostal javasol szellemes megoldást. Egy papírlapra kb. 2 cm hosszú vonalakból álló keresztet rajzol (a vonal vastagsága nincs megadva), melyet a gyermek 33 cm távolságból fixál. Ezután a gyermek előbb két szemmel, majd jobb, ill. bal szemmel nézve egy-egy pontot rajzol a kereszt közepére. így a vizsgálathoz három kereszt szükséges. A vizsgálat lényegében a percipiált, informatiós jelzés és kimenő projiciált jelzések közötti viszonyról, történetesen az észlelt kép és az észlelésnek megfelelően kézzel elhelyezett jelről, tehát a projectióról ad felvilágosítást. A kettő közötti correspondentia (retino-manualis) akkor normális, ha fovealis fixatio esetén a pontot a kereszt közepére helyezi. Excentricus fixatio bármely formájánál a pontot nem a kereszt közepére, hanem ettől perifériásán rajzolja. Meg kell jegyeznünk, hogy egyes esetekben, főleg nagyfokú amblyopia esetén a gyermek kijelenti, hogy a kereszt közepét nem, csak a széli részeit látja, akkor rendszerint erősen rögzült gátlásos centrális scotomáról van szó, melyet általában prizma-eltolásos módszerrel is ki lehet mutatni. 54
