Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

1949-Ъеп tonsillectomián, 1954-ben appendectomián esett át, később hasfali tályogja majd sérve keletkezett. Anamnesisében egyébként figyelemre méltó adat nincs.

Látásélessége mindkét oldalt 5/5. J. o. ép viszonyok. B. o. szemhéjak épek a belső zugban a plica semilunarist és a caruncula lacrimalist magába foglaló a felső és alsó áthajlás felé terjedő vörös szövettömeg (1. és 2. ábra), amely elmozdítható, puha tapintatú. A szövetszaporulat nagy része a fornixokban helyezkedik el, de beterjed a tarsalis és bulbaris kötőhártya alá is. A szemgolyó ép. RR.: 130j70 Hgmm. Süllyedés: 12 mmjóra. Wa.: neg. Vizelet: norm. Vérkép: Vvs: 4 060 000, fv: 6000, Ly: 15%, Seg: 53%, Eo: 2%. Kötőhártya: leoltás negatív. Cornea-érzékenység mindkét oldalt megtartott. Belgyógyászati vizsgálat: Mellkas rtg. felv.: negatív. Április 10-én a tumort a felette levő kötőhártyával együtt eltávolítjuk. Sima gyógyulás. Augusztus 10-én ellenőrző vizsgálat : általános betegség jelei nem fedezhetők fel.

A kimetszett szövet histológiai vizsgálata az e daganatoknál megszokott képet mutatta. Lymphocyták és kisebb számban histocyták találhatók a paraffinba ágyazott és Haem.-Eos.-nal, Thioninnal és Giemsaval festett metszeteken (3. ábra).

Elektronmikroszkópos célra az anyagot Faladé, szerint pufferolt 2%-os 0s04-ben rögzítettük + 4°C-on egy órán át. A víztelenítés felszálló alkoholsorban történt. Ezt követően az anyagot propylen oxidban, majd propylenoxid és araldit ad keverékében helyeztük, ezután pedig aralditba ágyaztuk. A metszeteket LKB ultramicrotommal készítettük. Kettős kontrasztozást alkalmaztunk: a metszeteket uranvlacetát telített oldatának és 96%-os alkohol frissen készített ad keverékével 1 órán át festettük, ezt követően pedig Reynolds módszere szerint kontrasztoztuk metszeteinket 20 percen át. A felvételeket SEM-1-3 elektronmikroszkóppal készítettük.

A szöveti képet elektronmikroszkópos vizsgálatok szerint is különböző érettségű lymphoid sejtes elemek, különböző nagyságú lymphocyták, valamint lymphoblastok uralják (4., 5. ábra). Találunk azonban közöttük egyenként elszórtan vagy kisebb szigetekben csoportosan változó nagyságú reticulumsejteket is (6. ábra). Utóbbiak között szórványosan többlebenyű, olykor több maggal rendelkező óriás reticulum-sejtek is előfordulnak (8. ábra).

A kerekded ovális lymphoid sejtek sűrűn egymás mellett foglalnak helyet (4., 5. ábra), a közöttük levő intercellularis tér keskeny, szélesebb intercellularis teret csak több sejt találkozási helyén találunk. Ezen szélesebb intercellularis terekben a sejtek pseudopodiumszerű nyúlványainak átmetszeteit és pusztuló sejtorganellumok maradványait figyelhetjük meg. A lymphoid sejtek nagy, kerekded, ovális maggal és keskeny cytoplasma-szegéllyel rendelkeznek. Úgyszólván valamennyi sejtmagon sekélyebb vagy mélyebbre terjedő ujjszerű behúzódás, indentatió látható. A sejtmagvak elektrodenzitása a lympoblastokban kisebb, az érettebb lymphoid sejtekben nagyobb. A chromatin állomány mérsékelten a maghártya mentén tömörült. A magállományon belül a nucleolus nagyobb elektrodenzitása granularis szerkezetű kerekded mező formájával rajzolódik ki. Az érett kis lymphocyták magvában nucleolus csak elvétve került a metszési síkba. A keskeny cytoplasma-szegély egyenletesen eloszlott szabad ribosomákban és polysomákban gazdag, egyébként sejtorganellumokban szegény. A mitochondriumok elnyúlt, hengerded v. kerekded ovális alakúak, cristás típusúak, csak gyér számban figyelhetők meg. Durva felszínű endoplasmás reticulumot úgyszólván nem vagy csak igen kis mennyiségben tartalmaz e sejtek cytoplasmája.

Az ovális, polygonális reticulum-sejtek (6. ábra) ugyancsak nagy ovális maggal rendelkeznek. E sejteknek kisebb elektrodenzitású sejtmagvuk van,

4