Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
A járvány elején egyik beteg conjunctiva mosófolyadékából vírus izolálási vizsgálatokat végeztünk. Mivel a klinikai kép, és a conjunctiva hámsejtekben talált zárványok adenovirus fertőzésre utaltak, a mosófolyadékot HeLa-sejttenyészetre helyeztük. A tenyészeteken több vakpasszázst végeztünk és csak az 5.-ben észleltünk vírusra gyanús jelenségeket. A következő passzázsban a jelenségek fokozódtak, a 7.-ben pedig cythopathogen ágenst nyertünk, mely agár-gél precipitációval vizsgálva adenovírusnak bizonyult. A járvány egyik terjesztőjeként számításba vehető naphazolinból is megkíséreltük a vírus jelenlétének igazolását. (A házi járvány idején használt többi szemcsepp e vizsgálataink idején már nem volt hozzáférhető.) A naphazolinból 0,2 ml-1 helyeztünk kémcsőben levő HeLa-szövetre és a hatást egy-két naponként fénymikroszkóppal figyeltük. A ráhelyezés után már 12—20 óra múlva a szövettenyészeten toxikus jelenségeket figyeltünk meg, amely nem vírus hatás volt. Továbbiakban a sejtek szemcséssé váltak, zsugorodtak, és 2—3 nap alatt leváltak a kémcső faláról. Ennek ellenére az anyaggal további vakpasszázsokat végeztünk, de egyidejűleg HeLa-tenyészetre helyeztünk a naphazolinból kisebb mennyiséget, 0,1 ml-1 is. Bár nem olyan mértékben, mint az előző esetben, de itt is károsodtak a sejtek, mely hatás minden valószínűség szerint a naphazolin hatása volt. A naphazolin nem élettani oldat, így az érzékeny, túlélő sejttenyészetet károsította. Vakpasszázsokat végezve, a továbbiakban a felhígult anyag már egyre kevésbé volt toxikus hatású. A 4. passzázsban pedig már egyáltalán nem. Ezideig a toxikus hatás jelenléte miatt kifejezett vírus hatást nem észleltünk. Azonban az 5. passzázsban cythopathogen ágenst nyertünk mind a 0,1 mind a 0,2 ml-ea paszszátumban. Tehát úgy látszik, hogy a vírus a naphazolinban megtartotta fertőző képességét annak ellenére, hogy a sejtek többé-kevósbé károsodtak tőle. Az izolált ágenst agar-gél precipitációval vizsgáltuk meg, és a betegből izolált vírushoz hasonlóan szintén adenovírusnak bizonyult. A vírus pontosabb identifikálását a későbbiekben párhuzamosan végeztük a járvány elején észlelt betegből nyert vírussal. Tekintettel arra, hogy a human adenovírusoknak jelenleg 31 típusa ismert, melyek közül több okozhat szemészeti megbetegedést is — elsősorban conjunctivitist —szükséges volt a vírus szerologiai típusát is meghatározni. Először haemagglutinációs vizsgálatokat végeztünk. Mint ismeretes, az adenovírusok különböző típusai egyes állatok és az ember vörösvértestjeit képesek agglutinálni. Patkány vörösvértesttel végezve a reakciót, részleges haemagglutinációt kaptunk. Ezt azonban — különösen egyes patkányok esetében — meglehetősen magas titerben (1024—-4096). Ebből már az edenovírusok Kosen szerinti felosztásában a vírus alcsoportjára, A III. csoportba tartozására is tudtunk következtetni [6]. Típus meghatározás céljából haemagglutináció-gátlási reakciót végeztünk, melyhez nyíltakban termelt adenovírusok elleni típussavókat használtunk 1—76-ig, és ennek eredményét még lovakban termelt 1V ti О - referencia immunsavókkal is megerősítettük. Mindkét eredetű savó közül magas titerű (1024—2048) haemagglutináció-gátlást észleltünk a 6-os típussavóval [7]. A típusba tartozás megerősítése céljából vírusneutralizációs próbát is végeztünk. Itt is a 6-os típussavóval nyertünk magas titerű közömbösítést. Ugyancsak a pontos identifikálás céljából immunelektroforézis vizsgálatokat is végeztünk. Azt észleltük, hogy megfelelő immunsavókkal a vírus tartalmazta a szokványos csoport-specifikus А-antigént, az alcsoport specifikus В-antigént, és a típus specifikus C-antigént is [8]. Kísérleteket végeztünk annak igazolására is, hogy a naphazolinba került vírus megtarthatta-e fertőzőképességét hosszabb időn át is. Ezért az izolált vírust és egy ismert, ő-ös típusú adenovírust meghatározott mennyiségben naphazolinba helyeztünk. A vírusokat 24—48 és 72 óráig, majd 11—-20 és 37 napig, végül pedig 3 hónapig hagytuk benne állni szobahőn, hogy a miliő a klinikán levőnek feleljen meg. Ekkor a naphazolint 0,1, illetve 0,2 ml mennyiségben HeLa-szövettenyészetre helyeztük, hasonlóan a klinikáról származó anyaghoz. A tenyészetben az első passzázsokban ugyanolyan toxikus hatást észleltünk, míg a 4. passzázsban itt is szabályszerűen visszanyertük mind a két típusú vírust még 3 hónap után is. Megbeszélés és következtetés Az a tény, hogy mind a betegből, mind az azonos időszakban a betegosztályon használt naphazolinból 6‘-os típusú adenovírust nyertünk, arra utal, hogy a házi conjunctivitis járványban ez a vírus szerepelhetett kórokozóként. A naphazolinba helyezett ő-ös és б-os típusú adenovirus HeLa-szövettenyésze-Laboratóriumi vizsgálatok és kísérletek 45
