Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Szemészet 1669. 106: 43—47. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának - . (igaty/gtá.: Nónay Tibor egyetemi tanár) és Mikrobiológiai Intézetének (igazgató: Alföldy Zoltán egyetemi tanár) közleménye Adenovirus okozta házi járvány KORCHMÁROS IMRE, BÁLI BRIGITTA, NÁSZ ISTVÁN, KULCSÁR GIZELLA és D_Á N PÁL Az 1961—62. évi magyarországi adenocon juncti vitis járvány óta[l, 2, 3] a betegség szórványosan és halmozottan is előfordult. A II. Szemklinikán 1966 december eleje és 1967 február közepe között 18 férfi betegen észleltünk adenoconjunctivitist. A későbbi ellenőrzések során még további 6, az említett 10 hét alatt távozott férfi betegen verifikáltuk a klinikai tartózkodásuk alatt szerzett betegség lezajlását. Adatok A házi járvány ideje alatt az egyik férfiosztályon 84 beteg közül 13-nak (15,5%) volt adenoconjunetivitise, a másik férfiosztályon pedig 82 beteg közül 11-nek (13,4%). A betegség 11 betegen kétoldali volt. A 35 szemből 22-n észleltünk keratopathiát. A klinikai diagnózist a caruncula és a plica táján kezdődő kivörösödésből és chemosisból, a fül előtti nyirokcsomó duzzanatából, valamint a betegség megjelenésétől számított 10. és 18. nap között az antigen-antitest reakcióval kapcsolatosan keletkező és hónapokig meglevő szemcsézett szaruhártya-foltocskákból állapítottuk meg. Az osztályokon észlelt 18 esetünkben már az első napokban megtaláltuk a Giemsa szerint festett hámkaparékokban a diagnózist biztosító jellegzetes zárványtesteket [4]. Néhány esetben intranuclearis zár vány testeket is láttunk. A házi járvány lezajlása után a fertőzés útjainak és módjának megállapítása céljából a megbetegedettekről a láz- és kezelési lapok alapján napokra bontott kezelési táblázatot (az egyiket kivonatosan közöljük) készítettünk. A táblázatok elemzéséből — természetesen a lappangási időt [1, 5] is számítva — kiderült, hogy az egyik betegosztályra a betegséget minden bizonnyal dr. В. I. másodlagos glaukomás hozta be. Ez a beteg az osztályon naphazolin cseppeket is kapott. (Mindkét férfiosztályon 4—4 kórterem van. Abban az időben többek között a naphazolin cseppeket, az adreson cseppeket és a fluorescein festékoldatot mind a 4 kórteremben közösen használták. A chloramphenicol, streptomycin, scopolamin, tonogen, tetracain és még néhány más szemcseppekből az 1. és 2. kórteremnek, valamint a 3. és 4. kórteremnek közös szemcseppsorozata volt. A közös szemcseppsorozat üvegeit és cseppentőit minden szombaton sterilezték.) A betegséget behurcoló betegről a fertőzés T mérés útján keresztül kerülhetett át egy másik glaukomás betegre, aki adresont is kapott. Ezen az osztályon a következő adenoconjunctivitist csak az említett két megbetegedett távozása után egy hónap múlva észleltük. Ebben az esetben a házi fertőzést azért valószínűsítettük, mert a megbetegedett ugyanabból az adreson cseppes tubusból kapott kezelést, melyből az egy hónappal azelőtti adenoconjunctivitises beteg kapott. Néhány nap múlva újabb 3 megbetegedés történt. Ebben az esetben az egyik beteg abból a naphazolinos üvegből kapott kezelést, melyből a hetekkel azelőtti epidemikás beteg kapott. A másik 2 betegre erről a betegről a scopolamin vagy a streptomycin vihette át a fertőzést. Öt nap múlva még 2, majd pár napon belül még 5 újabb megbetegedés történt. Ebből a 7 újabb adenoconjunctivitises betegből 6 ugyanabból a scopolaminból és ugyanazzal a cseppentővei kapott cseppeket, mint a mintegy két héttel azelőtti epidemikás, aki az adreson útján betegedett meg. A 7. beteg, aki a másik szemcseppsorozathoz tartozott, a naphazolin közvetítésével betegedhetett meg. (lásd táblázat!) A másik osztályra Sch. F. ulcus corneae miatt felvett beteg hozta az adenovírusokat. Ennek a betegnek a kórtermébe és a szomszédos kórterembe a közösen használt scopolamin és chloramphenicol szemcseppek vihették tovább a fertőzést, a másik két kórterembe pedig az osztályon közösen használt fluorescein-oldat. 43
