Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Szemészet 1969. 106: 32—36. A miskolci Egyesített Kórházak (igazgató: Szabó István) Szemosztályának (főorvos: Valii László) közleménye A szöveti pufferkapacitás szerepe a szaruhártya lúgsérüléseiben (Experimentális vizsgálatok) S A L L A I SÁNDOR, VALU LÁSZLÓ, FEHÉR JÁNOS és P О D H О R Á N Y I GYÖRGY Ismeretes, hogy a szaruhártya marósérüléseinek jellegét az ártalmat okozó chemiai anyag vegyhatása határozza meg. A savak coagulatiós, a lúgok colliquatiós necrosist okoznak. Nyilvánvalónak látszik, hogy az aktív hvdrogenill. hydroxil-ionok felelősek elsősorban a jellegzetes szöveti károsodások létrejöttéért. A maródás súlyosságát a maróanyag töménysége, pH-értéke, a szemrésbe került mennyisége, ott-tartózkodási ideje, physico-chemiai tulajdonságai, valamint a szem védekező mechanismusa szabják meg. Kézenfekvőnek látszik a sérülés súlyosságát a szaruhártyába jutott maróanyag aktív alkotórészének, а H-, ill. OH-ionok mennyiségével összefüggésbe hozni. E feltevés helyességét támogatják azok, a marósérülések kezelésével foglalkozó közlemények (Oksala 1954, Krueger 1959, Stellamor—Peskir 1961), melyek a maródott szövetek neutralizálását, mint lényeges tényezőt említik. Thiel (1965) phosphat-pufferes kezelése is elsősorban a közömbösítésen alapszik. Ha feltételesen elfogadjuk a H- és OH-ionok meghatározó szerepét , a szaruhártya direkt lúgsérülésének mechanismusát — diffusiós alapjelenséggé leegyszerűsítve — a következő módon képzelhetjük el: a szaruhártya szöveteibe a vele érintkező lúgból, a körülményektől függően, az időegység alatt meghatározott számú kation és anion kerül. Az isohydriát biztosító helyi szöveti pufferrendszer a bejutott OH-ionok bizonyos mennyiségét közömbösíteni képes. Ezen puffer-rendszer kapacitását meghaladó számú OH-ion a szöveti pH- értéket lúgos irányba tolja el, és ugyanakkor nemkívánatos reactióba lép a szövet alkotóelemeivel. A szaruhártya sajátos anyagcsere- és nedvkeringési viszonyai nem teszik lehetővé a helyileg kimerült puffer-rendszer gyors pótlását és így az aktív OH-ionok előbb reversibilis, majd irreversibilis szöveti károsodást okoznak. Ezen hypothesisből kiindulva igyekeztünk állatkísérletekben adatokat nyerni a lúgmaródások pathomechanismusához. Megvizsgáltuk, hogy a szaruhártya helyi szöveti puffer-kapacitásának növelésével csökkenthető-e a lúg destruktív hatása. Anyag és módszer Kísérleteinket 10 ivarérett, 1,5—2,0 kg súlyú házinyúl mindkét szemén végeztük. Az állatok fülvénáiból 10 ml vért vettünk. A vért 15 percig alacsony fordulatszám mellett centrifugáltuk. Majd Evipan-narcosisban a szemróst feltárva, a szaruhártya felső felét 0,3—0,4 ml saját vérsavóval infiltráltuk intralamellárisan (módszert lásd Sallcvi és mtsai. 1966). Az így előkezelt szaruhártyára 1—2 másodpercen belül 10x4 mm nagyságú, normál NaOH-oldatba mártott szűrőpapírcsíkot helyeztünk. A lúggal átitatott szűrőpapír egyik fele az infiltrált, másik fele az érintetlen szaruhártyarészen feküdt. A papírt 30 másodperc múlva eltávolítottuk és a szemrést 100 ml csapvízzel kiöblítettük. Az állatokat eleinte naponta, majd másodnaponkint ellenőriztük. Hat hét elteltével az állatokat elvéreztetés útján leöltük. Az enucleált szemeket neutralis formaiinban fixáltuk, majd a paraffinba ágyazott szaruhártyákból 6—8 /( vastagságú metszeteket készítettünk. Festési módszerek: H. E., PAS-Hale-reactio, toluidinkék festés és a Gömöri-f. ezüstimpregnatio. A polarisatiós optikai vizsgálatokat az Ebner-f. phenolreactio után végeztük. 32
