Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
Szemészet 1969. 106. 284—287. A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemkliniká jának (igazgató Nónay Tibor egyet, tanár) közleménye A postoperativ hypotonia okozta késői centrális scotomáról és „transitorikus” myopiáról MOLNÁR KÁLMÁN, NÁDRAI ÁGNES, SALACZ GYÖRGY, BENCSIK RÓZSA A glaucoma-ellenes fistula-képző műtéteket az esetek egy részében tartós hypotonia követi, s ilyenkor szövődményként előfordul a centrális látás elvesztése. Sok szemorvost éppen ennek a szövődménynek a lehetősége tart vissza attól, hogy romló látóterű és konzervatív kezeléssel nem compenzálható glaucomás szemen műtétre határozza el magát. A fistula-képző műtéteket követő centralis scotoma pathomechanismusa még nem kellően tisztázott. A szerzők általában hangsúlyozzák a hypotonia károsító szerepét, s egyesek úgy vélik, hogy a retina, illetőleg az opticus rostjai közt oedemát okozó transsudatio idézi elő a látásromlást. Megkíséreltük, hogy a II. Szemklinika 10 éves beteganyagának 637 fistulaképző műtéti esetéből adatokat kapjunk a centralis scotoma gyakoriságára s lehetőség szerint mechanismusának közelebbi természetére vonatkozólag. (1. táblázat.) 637 esetből 7-ben, tehát alig több mint 1%-ban találtunk bizonyítottan centrális scotomát. Mivel ezek valamennyien nagyfokban, tartósan hypotoniásak voltak, célszerűnek láttuk valamennyi tartósan 13 Hgmm-en aluli feszülésú glaucomás szem adatait feldolgozni és összehasonlítani. 33 ilyen, legalább 6 hónapon át hypotoniás esetet találtunk. Ezek közül a már említett 7 esetben centrális scotomát észleltünk, 23-ban a centrális látás jó maradt, 3-ban pedig késői cataracta keletkezett. Mivel a késői eredményekre voltunk kíváncsiak, nem értékeltük azt a rendszerint átmeneti látásromlást, melyet a közvetlen műtét utáni iris-izgalom, cornea-borússág, chorioidea-leválás, valamint a csarnok helyre nem állásából adódó lencse-előrehelyeződés okozott. A táblázatban elsősorban azokat a szempontokat tüntettük fel, amelyekben a centrális látást elvesztett és megtartott csoport adatai szignifikánsan különböztek egymástól. A pathomechanismus szempontjából azonban épp ily érdekesek lehetnek azok az adatok is, melyek a két csoport közt különbséget nem mutatnak. Így nem találtunk szignifikáns különbséget a brachialis systolés és dyastolés vérnyomásban, valamint az episcleralis artériák nyomásában sem. Ugyancsak nem volt lényeges eltérés a két csoport között a műtét előtti szemfeszülésben, továbbá a műtét előtti és utáni szemfeszülés különbsége tekintetében sem. A műtét előtti látótér sem bizonyult prognostikailag értékelhetőnek a centrális scotoma szempontjából, mert ez éppúgy előfordul teljes látóterű, mint a centrumot megközelítően beszűkült látóterű szemeken. A táblázatban ugyan feltüntettük az átlag életkorokat, de mint látható, e tekintetben sincs különbség a két csoport között. Megvizsgáltuk azt is, hogy a fistula-képző műtétek egyik vagy másik typusa praedisponál-e a centrális scotomára, mivel meglehetősen általános az a felfogás, hogy a trepanatio vagy cyclodialysis után gyakoribb a centrális látás elvesztése. Azt találjuk, hogy a hypotonia a döntő, nem pedig az, hogy milyen műtét előzte meg. Mindazonáltal, ha azt vesszük figyelembe, hogy a három 284
