Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
Szemészet 1969. 106. 282—283. A Somogy Megyei Tanács Kórháza (igazgató főorvos: Viczián Antal kandidátus) Szemészeti osztályának (osztályvezető főorvos : Koleszár Gyula) és a Hajdú Bihar Megyei Tanács Kórháza (igazgató főorvos : Pinczés László) Szemészeti osztályának (osztályvezető főorvos : Molnár Lajos ) közleménye Módosított Elliot-féle trepanatióról KOLESZÁR GYULA és PAP ZOLTÁN Az aphakiás glaucomás szemeken a szemfeszülés normalizálódása érdekében néha a fistulisatiós műtétek egész sorát el kell végezni. Helyesli és egyre gyakrabban említi az irodalom a klasszikus trepanatiós eljárások — az Elliot, Holt, cyclodialysis kombinálását, sőt azok modifikálását is. (Sallmann 1949, Mügge 1936, Stallard 1948, Scharf 1949, Vicenico 1957, Lugossy 1958, Mawas és Parizot 1964, Valu 1965, Baron és Michel 1967, Kutschera, Seher 1968). Esetünk ismertetése: N. Jánosné 65 éves nőbeteg jobb szemén 30 évvel ezelőtt extractiót végeztek. Bal szemén 1964-ben trauma után cataracta traumatica subluxata miatt komplikált lefolyású extractiót végeztünk (corpus, weber). A sebet 3 biosuturával zártuk és kötényfedéssel biztosítottuk. Két hónap múlva subconjunctivalisan elhelyezkedő iris prolapsust észleltünk és 37-es tensiót mértünk. Reoperatio után a beteg 0,3 correctiós visussal mioticumok alkalmazása nélkül három és fél évig compenzált állapotban volt. 1967 decemberében egy hónapos fejfájásos anamnesissel jelentkezik, amikor 1 m-ről fényérzést és rossz localisatiót állapítottunk meg. Tensio 65 Hgmm volt. A glaucoma-ellenes gyógyszerek csak mérsékelték a tensiót, és 35 Hgmm nyomás mellett Preziosi-féle elektrocauteres trepanatiót végeztünk. Ez után vérnyomáscsökkentőkön kívül a szem-tensiót befolyásoló gyógyszerek adása nem látszott indokoltnak. Hat hét múlva az első kontroll alkalmával a kis filtratiós párna alatt a kötőhártyán át réslámpával a csatorna bemeneti nyílása látszott. A műtét után három hónappal ismét emelkedett, 82-es tensióval jelentkezett a beteg. A Heine-szerint végzett cyclodialysist sclerotomia posterior előzte meg, miután a visus correctióval 0,04-re javult. Továbbiakban, hetenként kétszer l/2 Fonuritot és Pilocarpint rendeltünk. Ezt követő egy hónap múlva a beteg tűrhetetlen, csillapíthatatlan fájdalmai miatt bizonytalan fényérzésű 59 Hgmm-re emelkedett tensiójú szemének eltávolítását kérte. Tekintettel arra, hogy a Preziosi után sem maradt a szem compenzált állapotban, az enucleatio helyett módosított Elliot-féle trepanatio végzése mellett döntöttünk. Módosításunkat az alábbiak szerint végeztük: A szemfeszülést általános kezeléssel (Fonurit, sedativumok) 30—35 Hgmm-re csökkentettük. Helyileg 1%-os Pantocainnal érzéstelenítettük a kötőhártyát és 4 ml 2%-os Lidocaint adtunk retrobulbarisan. A kötőhártya alá duzzadásának elkerülése végett nem adtunk érzéstelenítőt. A kötőhártyalebenyt Klliot íves módszerétől eltérve téglalap alakúra készítettük (1. ábra) és a limbusig felszabadítottuk, sőt metszésünkkel a cornea lemezei közé is jutottunk. A kötőhártya temporalis szélébe a hámos felszín felől két ,,U” varratot helyeztünk. Ezen lebeny alá annak közepe táján fonalat fűztünk és ezen át a lebeny temporalis felének a hámfelszínes oldalát a sclera felé fordítottuk. Így került a conjunctiva-lebeny temporalis széle a cornea lemezei közé és az előbb jelzett fonalakat a corneoscleralis határon kiöltöttük és csomóztuk. Az aláhajtott conjunctiva helyén maradt sző vet hiányos mezőt a környezet felől plasticával fedtük. A trepanatiós nyílást az iris kimetszésével Elliot szerint végeztük el, amire az előbb kiképzett kettőzött conj. lebenyt ráfektettük. 282