Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
Szemészet 1969. 106. 276—277. Vasszilánk a tokosán eltávolított lencsében SZIGETI ZOLTÁN (Szombathely) Az intraocularis idegentest diagnostizálása — figyelembe véve az anamnaesis adatait és a klinikai tüneteket — általában nem okoz különösebb nehézséget. A színesfémek és a műanyagok nagy ipari és hadi térhódítása azonban egyik legfontosabb diagnostikus eljárásunk — a röntgenfelvétel — eredményét teszi kétessé. Az elkövetkezendő időben bizonyára egyre többet fogunk találkozni röntgenárnyékot nem adó intraocularis idegentesttel. A szem belsejében levő idegentest kimutatása röntgenfelvétel segítségével egyébként is számos tényezőtől — így a használt röntgencső fókuszától, a film idegentest távolságától és az idegentest méretétől — függ. Az intraocularis idegentest egy ritka fajtájáról Blaskovics így ír (1): „Néha nem is értesülünk arról, hogy idegentest került a szembe és a hályog operálása alkalmával derül csak ki, hogy a lencsében idegentest volt.” Ugyanitt a műtéti megoldásban a következőt írja: . .ha az idegentest a lencse elülső tokjában vagy alatta van, tokhasítás alkalmával a tokkal együtt eltávolítható.” Esetünket a diagnostikus nehézségek, másrészt a műtéti megoldás érdekessége miatt tartjuk közlésre alkalmasnak. 26 éves férfi betegünk — foglalkozása lakatos — egy közeli rendelőintézet szemész főorvosának tanácsára kereste fel osztályunkat. A jobb szem látásromlását jelentkezése előtt egy hónappal vette észre, hamarosan elveszett a tárgylátás is. Az első tünetek jelentkezésekor a közeli kórház szemészetén megvizsgálták, intraocularis idegen testet nem találtak és a lencse teljes elszürkülése után cataracta műtétet javasoltak. Osztályunkat a beteg az aggasztóan gyorsan bekövetkezett nagyfokú látásromlás miatt kereste fel. Ekkor visusa a jobb szemmel kézmozgás látás; a bal szemmel 1. o. volt. Jobb oldalt a lencse teljesen elszürkült. A beteg fiatal kora, valamint az a tény, hogy foglalkozása miatt könnyen szenvedhetett áthatoló szemsérülést, traumás eredetű cataractára irányította a figyelmünket. A beteg azonban alapos rákérdezés után sem emlékezett semmiféle szemsérülésre, vagy a legcsekélyebb szemészeti megbetegedésre sem. Vizsgálat során a jobb szemen békés viszonyokat, ép irist és teljesen elszürkült lencsét találtunk. A szaruban 2 óra irányában látható finom kis ívelt heg viszont ismét intraocularis idegentest jelenlétének gyanúját vetette fel. A kétirányú orbita felvétel után azonban a jól ismert stereotyp véleményt kaptunk: ,,Az orbita vetületében árnyékot adó idegentest nem látható.” Ezzel szemben a klinikai tünetek annyira impresszionálóak voltak, hogy a fenti lelet ellenére ismét elvégeztettük — Sweet-apparátussal nem rendelkezvén — a kétirányú orbita felvételt és most is az előzőhöz hasonló negatív eredménnyel. Sima lefolyású, kerekpupillás, tokos hályogműtétet végeztünk. A quimotraseval végzett zonulolysis után a lencse extractiója Elschnig szerint történt. A hályogsebet pedig a szokásos, előre behelyezett 3 Mendoza varrattal biztosítottuk. A lencse kivonása után nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az elülső tok alatt barnásvörös, vasszilánknak imponáló idegentest foglal helyet. Ezután az eltávolított lencséről contact röntgenfelvételt készítettünk, amelyen már jól látható volt a háromszög alakú, éleshatárú, fémintenzitású árnyékot adó idegentest. Ez az eredmény azt sugallta, hogy talán a hályogműtétet megelőzően is sverifikálni lehetett volna a lencsébe fúródott idegen testet,közvetlenül a zárt 276
