Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
hogy a nyomóerő 3000—8000 dyn között tetszés szerint beállítható. Olyan esetben, ha a kívánt erőnél nagyobbal szorítjuk a mérőfejet a mérendő felülethez, akkor a kontaktus nyit, s a termisztor automatikusan lekapcsolódik az erősítőről. Ezáltal biztosított, hogy a mérés meghatározott nyomóerővel történik. A mérő egyén keze rövid idő alatt megszokja a szükséges erő kifejtését, úgy, hogy a későbbi mérések kapcsán alig fordul elő a kontaktus mérés közbeni megszakadása. Mi méréseinknél a legkisebb, azaz a 3000 dyn nyomóerőt választottuk, azért, mert a felület hőmérséklet méréséhez ez is elegendő. Másrészt el akartuk kerülni azt, hogy az eléggé kis felületű mérőfejjel a szem, főként a cornea művi sérülését okozzuk. Méréseink után a mért szemeket réslámpával ellenőriztük. Egyetlen esetben sem észleltük a szaruhártya hámhiányát vagy a szem különösebb izgalmát. A méréseket mindig ugyanabban a szobában végeztük, általában a kora délutáni órákban. A mérés napján a betegek értágítókat, lázcsillapítót nem kaptak, és a mérés előtti fél órát a mérőteremben töltötték. A szoba hőmérsékletét és relatív páratartalmát mindig ellenőriztük. Sajnos ugyanazt a hőmérsékletet és páratartalmat a szoba egyéb célra való felhasználása miatt nem tudtuk mindig biztosítani. E tényezőket azonban a hőmérsékletek értékelésénél igyekszünk figyelembe venni. A szem hőmérséklet-mérése előtt higanyos lázmérővel hónalj hőmérsékletet, utána pedig a termisztoros hőmérővel homlokhőmérsékletet mértünk. A szem előkészítése kétszeri pantocain becseppentésből állt. A két szemet általában egyszerre érzéstelenítettük. Szemhéj terpesztőt nem alkalmaztunk. A feltárást kézzel végeztük, és két mérés között engedtük a beteget pislogni. Ezáltal ilyen szempontból minden mérés azonos feltételek mellett történhetett. Ha az egyik szem gyulladásos volt, akkor a mérést mindig az ép szemen kezdtük. Ép szemeknél mindig a jobb szem —• bal szem sorrendet tartottuk be. Amikor már némi tapasztalatra tettünk szert, az első szemet ismét mértük a második szem mérésének a befejezése után. A továbbiakban ezen eseteinket értékeljük. Ennek okára még kitérünk. Minden szemet 8 ponton mértünk. A mérési pontok a következők: cornea közepe, cornea széle alul, cornea széle felül, pericornealisan felül, pericornealisan alul, pericornealisan temporalisan, pericornealisan nasalisan, az alsó áthajlás közepén. A pericornealis pontok a limbustól kb. 5 mm-re helyezkedtek el. A felsorolt helyeken egymás után 3—3 mérést végeztünk, melyeknek mindig középértékét vettük. Mértünk ép szemeket, és mértünk olyanokat, melyeken a legkülönfélébb gyulladásos és nem gyulladásos elváltozás volt. Összesen 61 teljesen ép szemen végeztünk méréseket, ezek közül azonban csak 56-ot értékeltünk, mert a többinél igen eltérőek voltak a környezeti feltételek. Az 56 értékelendő esetből 31 alkalommal 45—65 %-os relatív páratartalom és 23—25°C szobahőmérséklet mellett mértünk, 10 mérésnél 70—90% rel. páratartalom és 20—24°C hőmérséklet, 15 alkalommal pedig 70—80% páratartalom és 17—19°C volt a mérőszobában. 1. táblázatunkon az egyes mérési pontokon mért értékek átlaga látható. Annak érdekében, hogy képet nyerjünk arról, hogy az egyes értékek mennyire tömörülnek a közép körül, feltüntettük táblázatunkon a szórást (s) mint a szóródásnak legáltalánosabban használt mértékét. Ezenkívül a szórás nagyságát a középérték nagyságához is viszonyítottuk. E relatív szórás (VK) szintén megtalálható táblázatunkon. A különböző környezeti körülmények között nyert értékeket külön tüntettük fel, mert célunk volt a környezeti hőmérsékletnek és a relatív páratartalomnak a szem hőmérsékletére kifejtett hatását is vizsgálni. A legalacsonyabb értékeket a cornea centrumában kaptuk. Ez a tény és az értékek is megfelelnek az irodalomban találtaknak. A cornea alsó és felső szélének hőmérséklete azonos, illetve egy csoportban közel azonos. Ismeretes, hogy a csarnokban uralkodó hőmérséklet-különbségek miatt a csarnokvíz állandó áramlásban van. Az iris felszíne 2—3 °C-al melegebb, mint a cornea hátsó felszíne (Weinstein). Emiatt a csarnokvíz az iris felszínén felfelé és a cornea hátsó felszínén lefelé áramlik. Elképzelhető lenne tehát, hogy a cornea felszínén felül magasabb a hőmérséklet, mint alul. Méréseink alkalmával azonban érdemleges különbséget nem tudtunk kimutatni. Mint már említettük, minden mérés előtt hagytuk pislogni a beteget. Valószínű, hogy a szemhéj nagyobb fokú hőközlése lehetetlenné tette a kisebb különbségek észlelését, ha ezek egyáltálában fennállnak. 27
