Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
Szemészet 1969. 106. 265—266. A MÁV kórház (Igazgató: Vajda György) szemosztályának (Főorvos: Németh Lajos közleménye Emlékezés Blaskovics László professzorra NÉMETH LAJOS Blaskovics László professzor nemes emberi tulajdonságairól, inventiosus műtői adottságáról, tanítómesteri kiválóságáról előttem már többen és hivatottabban megemlékeztek. Mint egyik legfiatalabb tanítványa — már fehér fejjel — szeretnék beállni azoknak a sorába, akik a „Mesterre” emlékeznek. Hitem szerint úgy tesszük ezt a legméltóbban, ha egy-egy olyan témakörrel foglalkozunk, amely az ő életművét alkotta. Egyik legkedvesebb működési területe a szemhéjak sebészi ellátása volt. Ezért is választottam a későbbiekben sorra kerülő előadásom tárgyköréből az előbbi problémát. A halála óta eltelt 30 esztendő távlatából ma már bizonyos, hogy Blaskovics professzor ezen a téren is maradandót alkotott. Megállapításait, műtéti eljárásait nem lepte be az idők pora, azok most is élnek és hatnak a jelen kor szemoperatőrjeire. Tanításai megtalálhatók a legfrissebb műtéttan könyvekben, műtétéit világszerte ismerik és végzik. Jelentős részük változatlan formában, kisebb részük változtatásokkal került bele az irodalomba. Természetes, hogy van ólvan műtété, amely az idők folyamán hazai viszonylatban veszített jelentőségéből. Gondolok itt pl. a tarsus megfordításra, amelyet ma már hazánkban alig végzünk. Nem mintha ennél jobbat ajánlottak volna. Hanem azért, mert trachoma ellenes küzdelmünk eredményeképpen, olyan forradásos szemhéjbefordulás, amely inversio társit igényelne, hazánkban már nemigen fordul elő. Mint vérbeli tudós, a szemészet egyéb területeit is a legmagasabb szinten vallhatta magáénak, s ezt bármikor megosztotta a legfiatalabb gyakornokával is, ha az történetesen kérdéssel fordult hozzá. Szabad teret engedett a tudományos kutatásnak, azt tanácsaival, útmutatásával támogatta. Klinikájának gyógyító munkájából fizikumát messze meghaladó részt vállalt. A műtéti problémák megoldásában fáradhatatlan volt. A tanítás örömét olyan lelkiismeretességgel szolgálta, hogy másnapi előadásaira időt nem kímélve készült. Igaz, hogy ezek az előadások mindig klasszikus magyarsággal és akadémiai szinten hangzottak el. Csupán havonta egyszer, a kari ülések alkalmából engedte azt át helyettesének. Igazán tanítani azonban csak az tud, aki maga is állandóan tanul. Blaskovics László professzor ezt önmagára vonatkoztatva is szigorúan érvényesítette, mert haláláig tanult. Én, aki betegsége folyamán gyakran naponta adtam az injekciókat a lakásán, tudom, hogy a „Kurzes Handbuch” egy-egy kötete mindig ott volt a kezeügyében, még a halál árnyékában is. Dolgozószobámban levő képére nézve ma is előttem van szelíd, kedves mosolya, finom megértő tekintete, a nagy embereket jellemző nemes egyszerűsége. A rohanó idő távlatából még nagyobbnak látjuk őt, mint amikor fiatalon mellette dolgozhattunk. Szeretettel és mély tisztelettel emlékezünk nagy tanítómesterünkre, atyai jóbarátunkra, aki megismertette velünk a szemészet szépségeit és bátorító szavaival átsegített az indulás nehézségein. GRÓSZ ISTVÁN hozzászólása Legyen szabad néhány szóban megemlékezni saját élményeimről. Három évig volt alkalmam a Mester mellett működnöm, többek között mint a röntgenlaboratórium megbízott vezetője. Sohasem tett különbséget a két iskola tagjai között, intézetében liberális szellem uralkodott. Eő jellegzetessége a tolerantia volt! Privát praxis nem érdekelte és az önreklám fogalma ismeretlen volt 265
