Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-11-01 / 4. szám
Szemészet 1969. 106. 250—253. Adatok Blaskovics nemzetközi értékeléséhez RADNÓT MAGDA Nem voltam Blaskovics László tanítványa, nem dolgoztam az általa vezetett intézetben, operálni is csak tanítványait láttam és ezért sokak előtt különösnek és indokolatlannak tűnhet, hogy mégis vállalkoztam arra a megtisztelő feladatra, hogy Blaskovics Lászlóról beszéljek. Ennek egyik oka az, hogy több kiváló külföldi szemész véleményét ismerem Blaskovicsról. A másik ok az, hogy számos adat jutott róla birtokomba. Evek óta gyűjtök ugyanis anyagot Imre Józsefről, ezen munka közben elkerülhetetlen, hogy az ember Blaskovicsról ne találjon adatokat. A magyar szemészetnek arra az időszakára, amely Blaskovics és Imre legtermékenyebb korszakát foglalja magába, mindig büszkék lesznek a magyar szemészek. Értékelésükként elfogadhatjuk a napjainkban világszerte megjelenő tankönyvek adatait. Köztudott, hogy a szemészet oktatása az egész világon egy kissé háttérbe szorult. Nordmann ezzel a kérdéssel foglalkozott a III. Éurópai Szemészkongresszus megnyitó ülésén és hangsúlyozta, hogy vannak országok, amelyekben a vizsga nem kötelező szemészetből. Egyelőre csupán Ausztriában annyi az oktatás ideje, mint amilyen 3, illetőleg 2 évtizeddel ezelőtt volt. Más országokban lényegesen rövidebb és a ma használatos tankönyvek világszerte szemészetből csak a leglényegesebb dolgokat tartalmazzák. Szemészek neveit alig említik. A néhány név, amely szerepel bennük, valóban méltó arra, hogy a világ nemcsak minden szemésze, hanem minden orvosa azt megjegyezze. Ha ezeket a tankönyveket megnézzük — utalok csak a legutóbb megjelent Levdhecker-féle könyvre — két magyar szemész neve szerepel, Blaskovics Lászlóé és Imre Józsefé. Blaskovics ptosis műtété a világnak nemcsak minden műtéttanában, hanem úgyszólván minden tankönyvében is szerepel. Nem kívánom itt bemutatni a közismert tankönyveket, melyek mindegyikében szerepel a ptosis műtét. Csupán egy dél-amerikai tankönyvet idézek: Carballo Buenos Airesben megjelent tankönyvét (1. ábra). Ezen az ábrán is látható, hogy a Blaskovics műtétének egy ún. egyszerűsítése szerepel. Ezzel a műtéttel kapcsolatban a világ valamennyi részén ez az egyszerűsítési tendencia nyilvánul meg. A francia irodalomban pl. Agatson igyekezett egyszerűsíteni (1. Duverger és Velter műtéttana), Guillaumat és munkatársai műtéttanában a Sourdille-féle egyszerűsítés szerepel. Ha az ember ezeket a leírásokat gondosan megfigyeli, egy kicsit az az érzése, hogy nem is a műtétet egyszerűsítik, hanem a leírást. Roetth is említi a ptosis műtétnek USA-beli módosításait, amelyekről azonban megjegyzi, hogy nem voltak eredményesebbek, mint az eredeti műtét. Közismert, hogy Lindner eljött megnézni Blaskovicsot, amikor ptosist operál — egyébként hasonló okból kereste fel Goldmann is —, azután Lindner ismét leírta saját tapasztalatai alapján a Blaskovics-féle műtétet. Tulajdonképpen a Lindner-féle leírás után terjedt el a Blaskovics-féle ptosis műiét. Magam is tapasztaltam Bécsben a 30-as években, hogy a Lindner-féle leírás alapján végezték a műtétet. Lindner egyébként rendkívül lelkes propagálója volt nemcsak a Blaskovics-féle ptosis műtétnek, hanem a magyar szemészet eredményeinek általában, aminek számos tanújelét adta nehéz időkben is. Azt hiszem, rendkívül jellemző Blaskovicsra, hogy nagyon gondosan dolgozta ki és nagy türelemmel végezte a műtéteket, de a leírásra kisebb gondot fordított. Ennél a műtétnél valóban vannak — mint ahogy más műtétnél is — olyan momentumok, amelyek jelentéktelennek látszanak, de igen fontosak az eredmény szempontjából. Mindenki, aki ezt a műtétet jól 250
