Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

XVIII. századokban egyetemi rangot és jelleget kaptak. Ugyanakkor Debrecen évszázadokon át kifogyhatatlan szeretettel és áldozatokkal védte és ápolta a „Scola oppidit”, a város iskoláját, mely 1588—1896. között a kollégiumi könyvtár ereklyebecsű névsora szerint 24 361 tanulót részesített felsőbb oktatásban.

Hogy a Debreceni Kollégium miért ennyire későn nyerte el az egyetemi rangot és az orvosképzés jogát, ez maga a történelem. Emlékeztetnem kell a tudományos ülés résztvevőit és kedves vendégeinket arra, hogy a magyar Alföld hajdú, jász és kun néven emlegetett lakossága — vezetőinek időnként tanúsított opportunizmusa és a jómódúak önös érdekek által sugalmazott árulásai ellenére — zömében és többségében mindig lázadó, rebellis és elégedetlen, ennek következtében megbízhatatlan, nemkívánatos néptömeget képviselt a Habsburg monarchia uralkodói és politikai vezetői előtt. Minden szabadságharcunk, minden nemzeti megmozdulásunk erről a területről kapta a leghűségesebb, a legodaadóbb katonákat, ennek a területnek a lakossága szállt a legélesebben szembe az idegen uralkodóházzal és az azt kiszolgáló vezető erők népellenes politikájával. Ezt a területet sem gazdaságilag, sem kulturálisan a történelmi Magyarország államhatalma sohasem óhajtotta fejleszteni, ellenkezőleg, évszázadokon át minden alkalmat megragadott arra, hogy az itt fejlődő tudomány és műveltség hagyományait, kezdeményezéseit már csírájában megsemmisítse.

így a Debreceni Kollégium teljes négykarú egyetemmé való fejlesztésének gondolata is csak nagyon későn: 1870-ben merülhetett fel. Eleinte egyházi jellegű intézményt terveztek: magyar protestáns egyetem létesítésére indultak meg a tárgyalások. Csak évtizedes viták után győzött itt Debrecenben az állami egyetem gondolata, ekkor viszont már az ország több más városa — a mögöttük álló társadalmi és politikai erőkkel — ugyancsak csatasorba lépett saját igényének megvalósítására. >

A legjelentősebb vita éppen az orvosi kar létesítése körül zajlott. Hogy az akkori kormányszervek végül is Debrecen mellett döntöttek, annak az előzménye az volt, hogy Debrecen városa az orvosi kar, a botanikus kert és a központi épület elhelyezésére a Nagyerdő tölgyeséből több mint 112 holdat és az építkezési költségek részbeni fedezésére 3 millió koronát ajánlott fel. Ez a nagy értékű ajándék volt a primum movens abban, hogy az 1912. évi XXXVI. törvénycikk végre kimondotta a debreceni egyetem megalapítását. A klinikai telep építkezései ezután 1914. márciusában indultak meg, a közoktatásügyi kormányzat pedig 1914. szeptemberére ígérte az egyetem megnyitását. Bár az I. világháború kitörése után az építkezések üteme érthető módon megtorpant, mégis 1918-ban több klinika, köztük ez a Szemészeti Klinika is felhúzva állott, be volt fedve, külső és belső vakolattal is ellátták már; de az ajtók, ablakok és az egyéb belső munkák hiányoztak. A féligkész épületek befejezésére és berendezésére anyagi lehetőség azonban nem volt, és így, amikor 1921. novemberében az Orvostudományi kar elkezdte működését, a klinikákat a város különböző pontjain szétszórva, szükségmegoldásként szolgáló épületekben helyezték el. A Szemészet az állam által átvett Városi Kórházban létrehozott belső klinikai telepen kezdte meg működését.

Az oktatás megindulásakor nem kis nehézséget okozott a professzorok biztosítása. Egyetemünk díszdoktora: Verzár Frigyes elnökölt, mint dékán 1921. október 11—13. között azon a kari ülésen, mely megállapította, hogy ,,A Szemészeti Tanszék definitiv betöltése ez idő szerint — a Kar kívánságainak megfelelőleg — nem lehetséges, ezért a Kar a helyettesítés útján való ellátást tartja szükségesnek. A helyettesítésnek két lehetősége van: vagy Hoór Károly dr., a Budapesti Egyetem ny. r. tanára, vagy dr. Blaskovics László a Budapesti Egyetem c. rk. tanára útján. Hosszabb megvitatás után a Kar egyhangúlag el248