Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
2. Rovarcsípés: (10 eset.) A periorbitalis gyulladás egyik leggyakoribb, szerencsére egyik legenyhébb formája. Főleg méh, darázs szerepel, de pók és más rovar csípése is lehetséges. Rövid idő alatt fellépő oedema, reactio mentes környezet, láztalan lefolyás, laboratóriumi eltérések hiánya és szúrcsatorna segít a diagnosisban. Bár ez utóbbi a feszesen duzzadt bőrön eleinte nem mindig található meg, csak az oedema csökkenése után tűnik fel. Antihistamin, Ca készítmények, borogatás legtöbb esetben elegendő a gyógyuláshoz. '3. Az arckoponya csontjainak osteomyelitise (3 eset): Mindhárom esetben a járomcsont heveny gyulladását észleltük. Azonos oldali szemkörüli területeken erős oedemát okoz. Gyermekkorban a septikus tünetek dominálnak, magas lázzal, fájdalommal és szájzárral. Fiatal csecsemőkorban láztalan a lefolyás, jó szopási aktivitás erősen megnehezíti a diagnosist, s csak a laboratóriumi abnormalitások (fehérvérsejtszám, emelkedett vérsejtsüllyedés) hívják fel a figyelmet a gyulladás lehetőségére, melyet a kialakult subperiostealis abscessus feltárása igazol. Tartós és intenzív antibiotikus kezelés, transfusiók jó eredménnyel biztatnak, bár sepsis-veszély fenyeget. 4. F о gcsír gennyedé s (3eset): Fiatal csecsemők megbetegedése, mely általában 3 hónapos kor alatt jelentkezik, bár egyik esetünk 5 hónapos volt. A differential diagnosis legfontosabb szempontjait Szabó és Egres (18, 19) ismertetik. A tünetek megegyeznek az előbbi pontban felsoroltakkal. Mindig magas lázzal jár és az általános septikus állapot erélyes antibiotikus és transfusiós kezelés ellenére legtöbbször exitushoz vezet, mint eseteinkben is. Feltehetően a fiatal csecsemők immunbiológiai védtelensége nagy szerepet játszik a befolyásolhatatlan állapot kialakulásáért. 5. A felső fogmeder periostitise: egy esetben szerepel anyagunkban. A gyulladásos jelenségek előbb a felső ajkon jelentkeznek, s terjed az azonos oldali arcfélen a szem környékére magas láz kíséretében. A gyulladt fog extractiója és antibiotikus kezelésre gyorsan gyógyul. ti. Dacryocystitis (3 eset): gyakran okoz periorbitalis vizenyőt, de szemorvosnak nem okozhat diagnosticai nehézséget. A belső szemzug egyoldali fluctuáló, gyulladt, fájdalmas duzzanata, melyre nyomást gyakorolva a papilla lacrimalison gennycsepp jelenik meg, s a térimé megkisebbedik. Egy esetben szövődményként retrobulbaris phlegmone lépett fel, ami erélyes antibiotikus kezelésre és műtéti beavatkozás után gyógyult. 7. Erysipelas (3 eset): a szem környékének bármely területétől kiindulhat, akár folliculitisből, orr környékének furunculusából vagy a fülmögötti terület intertrigojából. Gyorsan terjedő, élesszélű, élénkvörös pír a szem felé húzódva nagyfokú oedemát és chemosis-t okoz magas láz és elesettség kíséretében. A rejtett behatolási kapu fel nem ismerése okozza a legtöbb nehézséget. Szövődményt nem okoz, penicillinre jól reagál. 8. Orr gy oki furunculus (2 eset): csak kezdetben okoz diagnostikus nehézséget, amikor még a környéki vizenyő és pír dominál. Ha a folyamat kezd localizálódni, s az abscessus kialakul, a diagnosis biztosított, s incisióval gyors gyógyulást érünk el. 9. Ekcéma periorbitalis (1 eset): az orbita körül bárhol felléphet ekzemás folyamat, mely mindkétoldali szem chemosisával, vizenyősödésével jár együtt. A jellemző klinikai kép, a jó általános állapot, láztalanság és a laboratóriumi paraméterek jó eligazítást adnak. 10. Herpes zooster (1 eset): a nervus trigeminus területén is felléphet. Fájdalom kíséretében jellegzetes helyen jelentkező bőr-eruptiók biztos kórismét tesznek lehetővé. Hazai irodalmunkban a differential diagnosticai nehézségeket Hirschberg (9) tollából ismerjük. A retrobulbaris gyulladások 60%-át melléküreg eredetűnek tartja. A külföldi közlemények közül Heynes és Cramblett (10), valamint Litricin és Blagojevic (15) szép felsorolást ad az elkülönítő kórisménél számbajöhető kórképekről. Nézeteik lényegileg az előbbiekben felsorolt eseteinkből leszűrt tanulságokkal egyeznek. Az említett 37 betegünk kórképének vázlatos ismertetésével nem mondtunk lényegesen újat a periorbitalis gyulladások klinikumára vonatkozóan. Azonban olyan sokféle eredettel találkoztunk, hogy azok egységes felsorolását indokoltnak láttuk a határterületeken működő orvos gyakorlati ismereteinek rekapitulálása érdekében. összefoglalás A szerzők 10 év alatt észlelt 59 periorbitabs gyulladással járó gyermek beteganyagukból kiragadták azt a 37 esetet, akiknél nem az orr melléküregek, hanem az arcterület különböző részeinek lobos folyamatai okoztak periorbitalis 220
