Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Szemészet 1969. 106: 21—24. A miskolci Egyesített Kórházak (Igazgató: Szabó István) Szemosztályának (Főorvos: Valu László) közleménye Az emberi kötőhártyahám qualitativ adaptatiójáról PODHORÄNYI GYÖRGY, V ALU LÁSZLÓ és FEHÉR JÁNOS A kötőhártyahám metaplastikus átalakulási képességét állatkísérletek igazolták. Friedenwald (1951) házinyulak szaruhártyahámját lekaparta; ezt követően kötőhártyahám kúszott a corneára. Az abrasio után 5—6 héttel a corneára tolódott kötőhártyahám tipikus szaru hártyahámmá alakult át. Krompecher (1958) kutyák szaruhártyáinak elülső rétegeit lefejtette, majd kötőhártyával fedte a hiányt. Ügy találta, hogy a kötőhártyából a „szaruhártyához hasonló” szövet keletkezett. A kötőhártyahám qualitativ adaptatiós képességét saját állatkísérleteink is igazolták (Podhorányi és mtsai 1968). Az állatkísérletekben nyert eredményeket — a rendelkezésre álló irodalmi adatok szerint — emberi anyagon még nem tanulmányozták. Anyag és módszer Műtét útján eltávolított kötőhártyarészleteket dolgoztunk fel. Anyagaink közül ötöt, a curatiV keratoolastica elterjedése óta mind ritkábban végzett totális kötőhártyafedés után 6 hónappal vágtuk le a szaruhártyáról. A másik 5 anyagot olyan betegektől nyertük, akiknél a szaruhártya perforáló sérülését kötőhártya-köténnyel fedtük és később a lebeny nem csúszott fel teljesen, mert egyes részei a sebajkak között rögzültek. így keskeny kötőhártyahidak keletkeztek, melyek a szaruhártya hámjához feküdtek és a hegben tapadtak (1. ábra). A kötőhártyahidakat a sérülés után fél—egy évvel távolltottuk el. Neutrális formaiinban történt fixálás után a 6—8 у vastagságú paraffinmetszeteket H. 15.-val, valamint PAiS-festéssel kezeltük. A polarisatiós opticai vizsgálatokat az Ebner f. phenol-reactio után végeztük. 1. ábra. A szaruhártyán fekvő kötőhártyahidak a lefejtés előtt Eredmények Mind a kötőhártya-kötény, mind a kötőhártyahidak kétoldalú hámborítással rendelkeztek. A felszínre tekintő hám basalis sejtsora világosan elkülönült, de nem volt teljesen szabályos és főleg hengersejtekből, kisebb részben köbsejtekből állt. Ezt erősen összenyomott laphámsejtek 3—4 sora követte (2., 3. és 4. ábra). 21
