Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
ségben sem kifejezhető — kémiai ártalom ne származhasson a műlencsétől. A mechanikai ok viszont nyilvánvaló. Emellett csak a sérülés vagy műtét okozta endothel-laesio és az üvegtest-cornea contactus játszhat szerepet. A Ridley-lencsénél pl. maga a behelyezés súlyos endothel-laesiót okozhat. Saját 33 traumás kataraktás esetünkből 3-nál (9%) észleltük cornea-dystrophia keletkezését, miután 2,5—4 évig viselték a Dannheim—Lieb-íé\e műlencsét (6. és 8. kép). A 11. esetünkben — akiről az elhúzódó cornea-oedemáról szóló bekezdésben már beszéltünk — nyilvánvaló contactus volt a hurokláb és a cornea között. A 4. esetünkben a tartóhurok-átmérő rövidsége folytán a műlencse mozogni tudott a csarnokzugban, a corneát azonban láthatóan sehol sem érintette (4. kép). A 9. esetünkben szintén rövid volt a tartóhurok-átmérő, látható contactus sem volt. A műlencse a szem mozgatására meg sem mozdult, azonban lefekvéskor felfelé mozdult el a csarnokzugban (5—6. kép). Az utóbbi két esetben üvegtest is volt a csarnokban. A 9. eset intraocularis vasszilánk-sérült volt. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy mindhárom esetünkben mozgásból eredő contactus volt a dystrophia oka. Heges fix-contactus — bár kémiai ártalmat okozhatna — nem idézett elő eddig dystrophiát (12. kép). Mindhárom műlencsét a dystrophia észlelése után azonnal explantáltuk. Utókezelésre hydrophyl polyoxaethylen kenőcsöt alkalmaztunk paraffines alapanyaggal áa. keverve és dextrose kenőcsöt. Mylius acetylcholint javasol, Choyce acrylatot implantál intracornealisan, hogy válaszfalat képezzen a stroma és endothel között. Az első esetünkben a visus ismét az eredeti 5/10 lett, a másik kettőnél a visus még csak 5/30, 2/50, de további javulás még várható. 8. Luxatio lentis artef. A Ridley-féle lencsénél gyakori komplikáció, másodlagos glaucomát és ablatio retináét is okozhat (Ridley, Tassman). Eseteinkben nem fordult elő. (Subluxatióhoz hasonlítható a Dannheim-féle műlencse mozgása a csarnokzugban, bár ez az implantatio kezdete óta fennáll, ha a tartóhurok-átmérő rövid.) 9. Ablatio retinae Műlencse-implantatio utáni abl. rét.-col számol be Barraquer, Fanta és Böger. Ridley-lencsénél különösen gyakorinak találta Tassman. A 16. és 20. esetünkben 3 és 6 hónappal az implantatio után üvegtesti húzó kötegek miatt tractiós ablatio retinae lépett fel. Az üvegtest kötegeit — amelyek implantatio előtt is meg voltak, de közöttük el lehetett látni — mindkét esetben chr. iridocyclitis vastagította meg. Az egyik gyermek szeme robbanásos, a másiké csúzlilövéses sérült szem volt (10—13. kép). 10. Centralis supressio, strabismus fokozódás A 9. esetünkben az implantatio előtt meglevő verticalis eltérés prizmás correctiója mellett is csak 1. fokú binocularis látás volt. Ez 2 év múlva centrális supressio miatt elveszett és strabismus divergens intermittens is fellépett. (Ugyanebben az esetben a 3. év végén a már említett cornea dystrophyia miatt a műlencsét explantálni kellett. Functionalisan egyébként a műlencse elviselhető volt. Árnyékképről 2 teljes colobomás műlencsésünk tett említést, de ez nem zavarta őket. Diplopiás panasz prizmás corr. nélkül sem volt a prizmás corr.-t viselőknél, mert a binocularis látás alkalmazkodó. A cylinderes és prizmás corr.-t letéve supressio elnyomja a hibát. A sensoros alkalmazkodóképességet Barthelmess és Sachsenweger is jónak találja, bár Sachsenweger 2 asthenopiás esetben functionalis okból expiant ált. Amint látható, eseteinknél a komplikációk egymással szövődnek és a súlyos 197
