Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
Szemészet 1969. 106., 172—177. A miskolci Egyesített Kórházak (igazgató: Szabó' 1st ván) Szemosztályának (főorvos: Valu László) közleménye A sugártest és az érhártya kapcsolatáról és annak functionalis jelentőségéről FEHÉR JÁNOS, V A L U LÁSZLÓ és S A L L A I SÁNDOR Az érhártya és a sugártest genetikai egységet képez. A szerkezetileg egymástól alapvetően eltérő két szövet morphologiai, de méginkább functionalis kapcsolata csak nagy vonásokban tisztázott. Az utóbbi évtizedek kutatásai elsősorban a sugártest elülső része és a trabecularis rendszer közötti kapcsolatokkal foglalkoztak. Ezek a vizsgálatok alátámasztották, hogy a trabecularis rendszer, a sugártest, a suprachorioidea és a chorioidea elülső része functionalis egységet képeznek (uvea-trabecularis rendszer), és hogy a sugárizom, a trabecularis rendszerben tapadó inai útján, a csarnokvízkeringésre befolyást gyakorol (Holmberg 1955, Allen, Burian és Braley 1955, Rohen 1956, Rohen és Unger 1958, Garron és Feeney 1959, Valu 1962, 1965, 1966, Rohen, Lütgen és Bárány 1967). A sugártest hátsó részének szerkezetéről és a sugárizom hátsó tapadási viszonyairól lényegesen kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Kokott (1938) a sugárizom és az érhártya functionalis egységéről beszélt és a sugárizomnak az érhártya kötőszövetére gyakorolt húzó, illetve elernyesztő hatásában látta a chorioidea keringés egyik befolyásoló tényezőjét. Fortin (1929) szerint a sugárizom összehúzódása a chorioidealis vénák tágulását eredményezi. Obal (1951) és Kestenbaum (1963) a szemnyomás emelkedését észlelték accommodatio után. Armaly és Burian (1958) viszont az elfolyási ellenállás csökkenését tapasztalták accommodatio után. A meglehetősen szegényes irodalmi adatok alapján indokoltnak látszik a szem ezen szöveteinek további morphologiai vizsgálata és pontosabb anatómiai alapokra támaszkodva a sugártest működésének a szem nedvkeringésére gyakorolt befolyásának helyesebb értékelése. Anyag és módszer Felnőtt emberi szemeket dolgoztunk fel (45 szem, 20—80 éves korig), melyeket a halál után néhány órával távolítottunk el. Neutralis formalin fixálás után paraffin és gelatin beágyazást végeztünk. 6 — 8 micron vastagságú sagittalis, tangentialis és ferde síkú metszeteket készítettünk. Az anyag szövettani értékelése H.E., azan, resorcinfuchsin, orcein-pikrowasserblau festések, valamint a Gömöri-i. ezüst-impregnatio alapján történt. Polarisatiósoptikai módszerek: phenol-, anilin-reaetio, valamint a Romhányiféle praecipitatiós toluidinkék anisotrop festés. Eredmények A sugárizmot a szem belseje felé a sugártest alaplemeze határolja, mely szorosan öszszefügg a sugárnyúlványok kötőszövetével. Az alaplemez elülső része az iris kötőszövetéhez, valamint az uvealis trabeculumhoz kapcsolódik. Hátrafelé az alaplemez kissé elkeskenyedik. A sugárnyúlványok területében laza a kapcsolata a sugárizom intermuscularis kötőszövetével. A sugártestnek fiatal korban kötőszövetben szegényes ezen részét a sugárizom circularis rostjai töltik ki (1. ábra). Az alaplemeznek a sugárnyúlványok mögötti része viszont szorosabban rögzül a sugárizomhoz. Az összeköttetést a radier izomszakaszból származó collagen rostok, valamint a sugárizom hátsó inai biztosítják. A nagyrészt collagen rostokból álló intermuscularis kötőszövet az alaplemez collagen kötegeihez kapcsolódik és meglehetősen azonos vastagságú lemezként fut hátrafelé. Az ora serrata közelében, kevéssel előtte vagy mögötte jelennek meg a capillarisok. A továbbiakban már a hajszálerekkel átszőtt kötőszövet mint a sugártest alaplemezének folytatása, az érhártya choriocapillaris rétegének kötőszöveteként tekintendő (2. ábra, a és b). 172
