Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-08-01 / 3. szám

Szemészet 1969. 106., 166—171.

Fővárosi Péterfy S. utcai Kórház — Rendelőintézet (igazgató : Forgács József kandidátus) Szemészeti Osztályának (főorvos: Pajor Rezső kandidátus) és a MTA Műszerügyi Szolgálata Finomszerkezetvizsgáló Laboratórium Elektronmikroszkópos Csoport (laboratóriumvezető : Peres Tibor) közleménye

Nyúl Harder-mirigyének elektronmikroszkópos vizsgálata Moor módszerével

PAJOR REZSŐ és PERES TIBOR

Korábbi közleményünkben [1] a nyúl Harder-mirigye „vörös” részének ultrastructuráját vizsgálva jól demonstrálható összeköttetéseket mutattunk ki Moor módszerével [2, 3] az egyes vacuolumok között. A fagyasztással készült replicán újabb, structura szempontjából különböző jellegű két részt sikerült kimutatni, melyet sem fény-, sem a szokásos elektronmikroszkópos eljárással eddig még nem észleltek.

Hasonló célzattal a nyúl IIár der-mirigyének ún. „fehér” részét is megvizsgáltuk, Moor metodikájával.

A módszer lényege az, hogy a vizsgálandó anyagot fagyvédő közeggel (jelen esetben 20%-os glycerin-oldattal) való átitatás után nagy sebességgel mélyfagyasztjuk. Ezáltal elérhető, hogy az anyagban maradt víz amorph állapotban, a szövetek roncsolása nélkül dermed meg. A lefagyasztott anyagot vacuum alatt, az ultramikrotechnikából ismeretes metszési eljárásnak vetjük alá. Hődilatatiós tengelyre erősített és hűtött kés élével végezzük a metszést . Az így keletkezett metszési felület nem kimondottan sík, mert a vacuumban történt metszés után a jég sublimatio útján távozik és ezzel is növekszik a felszíni szerkezet harmadik dimenziós, mélységi tagoltsága. A vizsgálhatóságot platinaszén „rágőzöléssel” növelhetjük olyan mértékig, hogy lényegében az anyag felszínéről lenyomatot (replica) kapunk. A továbbiakban ezt a lenyomatot vizsgáljuk a szokásos elektronmikroszkópos módszerrel.

Az 1. ábrán a Harder-mirigy „fehér” részének ismert elektronmikroszkópos szerkezetét mutatjuk be. (fixálás: OsOv beágyazás: methacrylat, gyorsító feszültség: 60 kV, nagyítás: 12 600X). A felvétel bal felső sarkában kifejezett sejt- és egyben acinus-határ figyelhető meg. Az ellenkező oldali sejthatár (jobb oldalt lent) a részben látható mag mellett kevéssé határozottan jelentkezik. Az alap-structurára jellemző számtalan kis, lényegesen kevesebb közepes és nagy vacuolum szembetűnő. Tartalmuk a víztelenítés során használt aceton hatására kioldódott. A mitochondriumok a secretorikus typusú sejtnek megfelelően szorosan a vacuolumok fala mellett, ahhoz hozzásimulva, vagy azzal összefüggésben helyezkednek el.

Sikerült vizsgálni az 1. ábrán láthatóhoz hasonló területet a fagyasztásos módszerrel is. A 2. ábra jobb felső sarkában jól látható a sejt- és acinus-határ, a bal felső sarkában a sejtmag. Részben a maghártya mellett, részben a jelzett területeken üreges szerkezet, helyenként a vacuolumok tartalmának lenyomata figyelhető meg. Az ábrán levő jelölésnek megfelelően főleg a felvétel közepe táján finom vacuolum-hálózat replica lenyomatát láthatjuk.

A vacuolum-tartalom felszínének structuráját jelzik a 3. ábrán látható relief-szerűen kiemelkedő, illetve bemélyedést mutató lenyomatok. A 2. ábrával összehasonlítva jól látható hogy más területeken is hasonló felszíneket találunk, tehát a kapott structura általános és reprodukálható. A vacuolumok felszínén több helyen be-, illetőleg kivezető nyílások vagy csatorna kezdetek lenyomatai láthatók. (Ezeket a 3. ábrán Kv Kv K3-mal jelölt részleteket külön kinagyítva mutatjuk be.)

IBS