Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1969. 106. 143—154. A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A disciformis neuroepithel leválás pathogenesise, klinikai lefolyása, különös tekintettel az intraocularis melanomával fennálló hasonlóságra BÖLCS SÁNDOR Az enucleatiónak a javallata intraocularis tumorra gyanús esetekben ma is sokszor állítja a klinikust csaknem megoldhatatlan differentialdiagnostikai nehézségek elé. Ez a megállapítás fokozottan érvényes azokban az esetekben, ahol a beteg szemén még használható látóélesség van. Az irodalomban ma is számos olyan közlés olvasható, mely tumor-gyanús szemek enucleatiója után, azok egyéb megbetegedéséről számol be a szövettani feldolgozás kapcsán. Az újabb vizsgáló módszerek — mint a fluorescens angiographia, ultrahangos vizsgálat, radioizotopok alkalmazása — hathatós segítséget nyújtanak az esetek nagyobb részében. Ezeknek birtokában sem kerülhető el, hogy klinikai diagnosisunkat egy-egy, szerencsére ritka esetben, a bulbus feldolgozása után revideálnunk ne kelljen. A szemészeti pathologiának a jelen témakört érintő része bizonyos hasznot húzott ezekből a felesleges enucleatiókból. A senilis-sclerotikus chorioidea, Bruch-hártya, pigmentepithel elváltozások histologiai megismerése túlnyomórészt olyan bulbusokon alapul, melyeket intraocularis melanoma gyanúja alapján távolítottak el. Kitűnik ez J. D. M. Gass 1967-es, a macula disciform leválásáról szóló összefoglaló munkáját olvasva is, az ő histologiai anyagának nagyrésze is melanoma gyanú miatt enucleált szemekből állott. Ismeretes, hogy a subretinalis vérzés, exsudatum, valamint az ezek szervülése folyamán létrejövő klinikai kép megtévesztően hasonlíthat intraocularis tumorra. A feleslegesen eltávolított tumor-gyanús szemek valódi kórisméjét jórészt a fenti elváltozások teszik ki. Az általánosan ismert elkülönítő tünetekre munkánkban nem térünk ki. A dolgozat célja azoknak a kórképeknek a melanomához való megtévesztő hasonlóságára felhívni a figyelmet, melyek a choriocapillaris, lamina vitrea, pigmentepithel degenerativ elváltozásain alapulnak, és amelyeknek különösen egyes, jól körülírt stádiumai mutatják ezt a megtévesztő hasonlatosságot. Németh szerint a rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek birtokában a legtöbb esetben elkerülhető a szem eltávolítása jóindulatú folyamatoknál. A vérzések és tumorok elkülönítésében a 3—4 naponkénti tükrözésen és réslámpás vizsgálaton kívül jelentőséget tulajdonít a folyamat elhelyezkedésének is. Nem javasolja a subretinalis punctatum vizsgálatát. Nónay hangsúlyozza azt a felelősséget, melyet a tumor diagnosisának felállítása jelent. Szerinte a tumor-gyanús esetek csaknem felében kizárható később ennek fennállása. Helyesen observált közölt eseteiben elkerülte az enucleatiót, betegeinél szervült subretinalis exsudatumról, benignus melanosis oculival együttlevő melanomáról, cyclitis annularis pseudotumorosáról volt szó. Egy esetében szakadással rendelkező, idiopathiásnak tűnő ablatiót operált eredménytelenül. Később kiderült, hogy a leválás melanomát rejtett. Michel, aki 1878-ban a disciformis maculadegeneratiót más elnevezés alatt az elsők között írta le, az elváltozást a chorioidea tumorai között ismertette. Sautter és Utermann a macula pseudotuinorát ismertetve említi, hogy Axenfeld 1915-ben, Elschnig 1919-ben enucleált tumor kórismével disciform maculadegeneratióval bíró szemeket. 143
