Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
Szemészet 1969. 106. 111—114. A MÁV Kórház (igazgató : Vajda György) Szemészeti Osztályának (főorvos : Németh Lajos) közleménye Conjugált oestrogenek alkalmazása diabeteses retinopathiában* NÉMETH LAJOS Napjaink szemészeti problémáját a mindjobban szaporodó érbetegségek képezik, és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Magyar Szemorvostársaság Semmelweis halhatatlan érdemeire emlékezve, ennek jegyében rendezte meg ünnepi ülését. Az érbetegségekkel kapcsolatos szemszövődmények sok gondot adó részét teszik a diabeteses szemfenéki elváltozások. Idők folyamán a cukorbetegek sorsának alakulása megváltozott, meghosszabbított életkoruk előtérbe hozta az érrendszeri szövődmények jelentőségét. A belgyógyászatnak már külön részét képező diabetologia eredményei a szemészet feladatait megnövelte. Minden eszközzel meg kell akadályozza, lelassítsa, ill. késleltesse az angiopathiát kísérő látáscsökkenést, Ш. megvakulást. A diabeteses retinopathia a cukorbeteg szervezetben igen korán jelentkező angiopathia részjelensége. Jelentőségére utal, amit az egyik hazai szaklapban olvastunk a közelmúltban, hogy dr. Stein (1968) a vakság megelőzésére alakult bizottság elnöke az Egyesült Államokban állapította meg, hogy a megvakulás leggyakoribb oka jelenleg a diabeteses retinopathia. A magyar viszonyokat kitűnő szerzők pontosan körvonalazták. A MÁV egészségügy — országos viszonylatban is — elsőrendűen gondozott, nagy diabeteses beteganyaga, úgy vélem, bizonyos szemészeti conclusiók levonására jogosít fel. Ötszáz cukorbetegünk vizsgálati adatai alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy minden harmadik cukorbeteg szenved retinopathiában, pontosabban kétszer annyi nő, mint férfi. A cukorbetegség első 10 esztendejében 24,2%-nyi retinopathiás megbetegedést észleltünk, a második évtized elmúltával ez az arányszám már 50,7%-ra emelkedik. Más szóval ilyenkor már a betegeink fele retinopathiában szenvedett. Beteganyagunkban a retinopathiák enyhének minősíthető csoportja 66,6%-Viú, a súlyosak 30,6%-kai, a legsúlyosabbak 2,6%-kal szerepeltek. Ez utóbbinak vesemegbetegedéssel, ill. a Kimmelstiel—Wilson-syndromával való kapcsolata vitathatatlan. A cukorbetegek retinopathiájának a gyógykezelése complex therapiás erőfeszítésekre ösztönöz. A szemészi feladatot képező gyógykezelés keserű csalódások, kiábrándító gyenge eredmények ellenére is nyújt időnként örömöket. A korai lelkiismeretes agyagcsere-rendezés a legbiztosabb módja az érfalsejtek anyagcsere-zavarának elhárítására. Ezért fontos a szemész és belgyógyász szoros együttműködése. A szemészeti gyógykezelés elsősorban a vérzési hajlamosság megszüntetéséből, ideghártyai keringési zavarok csökkentéséből, menopausát követő hormonalis egyensúlyzavar corrigálásából, májműködés javításából, mellékvesekéreg, hypophysis túlműködés csökkentéséből stb. adódik. A cukorbetegek retinopathiáját kísérő vérzések megszüntetése, csökkentése, azok ismétlődésének a meggátlása nagy jelentőségű a látás megóvása szempontjából. Az oestrogenek már régóta ismeretesek mint vérzéscsillapítók. Roberts 1961-ben ajánlotta a diabeteses retinopathia kezelésére, és kedvező eredményekről számolt be 9 eset kapcsán. К. H. Ladwig 7.967-ben ugyancsak * Előadás a Semmelweis ünnepi hét alkalmából, a Magyar Szemorvostársaság 1968. nov. 15-én tartott nagygyűlésén. 111