Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
chromatin-állományuk a maghártya mentén tömörül. Cytoplasmájuk szabad í'ibosomában a polysomában gazdag, jelentősebb mennyiségű durva felszínű endoplasmás reticulumot többnyire nem tartalmaz. Elvétve előfordul azonban közöttük egy-egy olyan reticulum sejt is (7. ábra), melynek cytoplasmája bőségesen tartalmaz magasan organizált lamellaris típusú durvafelszínű endoplasmás reticulumot s a mag közelben kiterjedt Golgi-zónával rendelkezik. E cytologiai vonások plasmasejt irányú differenciálódásra utalhatnak, a magstrukturát figyelembe véve azonban ezen sejtek nem felelnek meg kiérett plasma-sejteknek, reticulum-sejtekre jellemző magszerkezetük van. A sejtek között, különösen a reticulum-sejtes gócok területén (6., 7. ábra) a kissé szélesebb intercellularis terekben kollagén fibrillumok haránt és hosszirányú átmetszetei figyelhetők meg. A szórványosabban előforduló óriás reticulum-sejtek (8. ábra) többnyire keskeny karyoplasma hidakkal összekötött többlebenyű olykor különálló 2 vagy több maggal rendelkeznek. Magvuk közepes elektrondenzitású, a chromatinállomány zömében a maghátya mentén tömörült. Egyik-másik maglebenyben többnyire centrális elhelyezkedésű nucleolus tűnik szembe nagyobb elektrodenzitása révén. A cytoplasma egyenletes eloszlású szabad ribosomákat és polysomákat bőségesen tartalmaz, egyébként sejtorganellumokban szegény, durva felszínű endoplasmás reticulum kis mennyiségben apró vesiculumok s rövid tubulusok formájában fordul elő. Mitochondriumok is aránylag gyér számban láthatók. A sejtfelszín közelében helyenként sima felszínű pinocytotikus vesiculumokat, a sejtfelszínen pseudopodiumszerfí nyúlványokat figyelhetünk meg. Ultrastrukturális vonásaik alapján a sejtek nagy atypusos reticulum-sejteknek felelnek meg, melyek bizonyos mértékig a lymphogranulomatosis kapcsán a nyirokcsomókban megfigyelhető atypusos reticulum-sejtekre vagy Hodgkinsejtekre, sőt némelykor a Sternberg—Reed-féle óriássejtekre is emlékeztetnek. Kiinikailag a lvmphomák osztályozása a klinikai kép és a betegség lefolyása alapján történhet 1. olyan lymphaticus tumorok, amelyek általános tünetekkel járnak, 2. amelyek csak a szemre localizálódnak, isoláltak. Ez utóbbiak lefolyása szempontjából jó- és rosszindulatú tumorokra oszthatók. Szövettanilag a daganatokat lvmphocyták és reticulum-sejteket tartalmazó daganatokra szokás osztani. A kötőhártyán e daganat-tvpusok nem ritkák. Kiinikailag többségük —mint az általunk észlelt daganat is —locális szemészeti elváltozásnak látszik. A betegünknél sem a vérképben sem egyéb vizsgálatnál általános betegség tüneteit nem sikerült felfedezni. A lymphoma elektronmikroszkópos szerkezete összhangban van Böck és Feyrter ,,Tupfpraeparatumokkal” kapott eredményeivel. A daganat ugyanis különböző érettségű lymphocytákból és lvmphobalstokból áll, továbbá kisebb szambán reticulum-sej te к bői, melyek elszórtan vagy csoportosan fedezhetők fel. Ezek között atypusos jellegű, a lvmphogranulomatosisnál előforduló lebenyei» vagy többmagvú óriássejtekre emlékeztetnek. Ezek a vonások nem gyulladásos, hanem hylerplasiogen jellegre utalnak. Összefoglalás 25 éves férfi kötőhártya lvmphomájának elektronmikroszkópos vizsgálata azt mutatta, hogy a daganat többségében lymphoid elemekből áll. Kisebb számban reticulumsejtek találhatók. Ezek között lebenyes és többmagvú óriássejtek is fellelhetők. Ez utóbbiak a lvmphogranulomatosisnál található Hodgkin és Sternberg—Read-typusú sejtekre emlékeztetnek. Az ultrastrukturális vizsgálatok a lymphoma byperplasiogen jellegét támasztják alá. ; 10
