Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
A szervezetben csak L-tejsav fordul elő, ezért állatkísérletekben összehasonlítottuk az L- és Z)-tejsav hatását is. Megállapítottuk, hogy a szervezetben előforduló A-tejsav lithium sójának intracornealis beadásával mérsékelt cornea ereződést lehet előidézni, míg D-tejsav lithium sójával nem vagy csak minimális mértékben. Ez a kísérlet már a tejsav specifikus hatását látszik bizonyítani. A továbbiakban összehasonlítottuk a racem lithium laktát és a racem tejsav ereződést okozó hatását. A racem lithium laktát A-componensének megfelelő ereződést okozott, de ez messze elmaradt a racem tejsav ereződést okozó hatásától. Tekintettel arra, hogy előző kísérleteink szerint a savi pH-пак nincs lényeges szerepe az ereződésben, feltételezhető, hogy az érképzést szolgáló mesenchymalis sejteket éppen a nem disszociált tejsav molekulák aktiválják. A növekvő erek előtti mesenchymalis sejtekben glykogen halmozódik fel (Serpell, 1954; Imre és Bőgi, 1964), ami az érképzó'déssel kapcsolatos sejtproliferatio és differenciálódás energia-szükségletét biztosíthatja. Ezt a glvkogent a tejsavból synthetizálhatják az aktivált érképző sejtek. A hypoxia és a rossz vénás elvezetés tehát a szövetek tejsav koncentrációjának fokozásán keresztül vezethetnek új erek képzéséhez. Szemfenéki érújdonképződés ezért gyakori minden olyan esetben, mikor a praecapillaris arteriolák, capillarisok és vénák szintjén romlik meg a keringés. Űj erek indulhatnak ki azonban akkor is a retinából, ha a rendkívül sejtszegény bradytroph üvegtestben sejtfelszaporodás támad, különösen ha ez anaerob anvagcseréjű vörösvérsejtekből áll. A primaer üvegtest dús erezó'dését pedig a fejlődő lencse glykolytikus anyagcseréjére lehet visszavezetni, vissza is fejlődik hamarosan a tunica vasculosa lentis, amikor a glykolysis respiratiós fázisa megjelenik a lencsehámban (Pitéi és Lerman, 1964). Az iris és a csarnokzug rubeosisa gyakran jelentkezik szemfenéki ér-proliferatiókkal egyidejűleg; az érképző factor az üvegtestben átdiffundálva jut el a csarnokvízbe (Ashton, 1957; Smith, 1961), de keletkezhet iris rubeosis a szem általános keringési zavarainak következtében is; pl. általunk is megfigyelt carotis interna elzáródást követően (Imre és Betkó, 1968), amikor a szem szöveteinek általános hvpoxiája miatt fokozódhat a csarnokvíz tejsav koncentrációja. Iris rubeosisok esetében a rossz vénás elvezetés szerepét véleményünk szerint a csarnokvíz átáramlás csökkenése veszi át, csak így fokozódhat lényegesen a csarnokvíz tejsav koncentrációja. Vizsgálataink szerint különböző eredetű iris rubeosisok 6 esetében az átáramló csarnokvíz mennyisége a normális 2,3 mm3/min. helyett átlagosan csak 0,82 mm3/min. volt. A cornea tejsav koncentrációja physiologiásan is magas, (KuMmann és Resnik, 1959; Langham, 1952), erezó'dését tömöttsége akadályozza meg éppen úgy, ahogy a fejlődő, glykolytikus anvagcseréjű lencsébe is emiatt nem nőnek be az erek. A magas tejsav koncentráció miatt a cornea tömöttségének csökkenése már magában is elég lehet ereződéséhez, de mert tömöttségének csökkenése általában az oxydativ anyagcsere károsodásával kapcsolatos, tovább fokozódik ilyenkor tejsav koncentrációja. Az érújdonképződések feltételei közül tehát legfontosabb a tartósan fokozott tejsav koncentráció, amit elősegíthet hypoxiás anyagcsere vagy fokozott aerob glykolysis, illetve az anyagcseretermékek elvezetésének megnehezített - sége. Ilyen szövet csak akkor nem ereződik, ha tömöttsége miatt az erek benövekedésének fizikai akadálya van. Összefoglalás Kísérleti és klinikai adatok bizonyítják a tejsav specifikus szerepét az új erek keletkezésében. Minden ereződő szövet közös jellemzője, hogy alacsony oxygen tensio vagy fokozott aerob glykolysis, illetve az anyagcseretermékek 100
