Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
alakításában a rácsrostok szerepe alárendelt jelentőségű a collagen és elastikus rostok mellett. A rácsrostok lefutása egyenes, vagy enyhén hullámos, sűrűn egymás mellett feküsznek. A tarsalis zóna felső részében az ún. „csatornák és platók” területében az eddig tömött rostrendszer lazábbá válik (1. ábra). A rostkötegek ovális, vagy kerek fészkeket alkotnak, melyek gyakran 3—4 réteget képeznek a hám alatt. A tarsalis zóna felső határa felé haladva a rostfészkek mind kisebbek lesznek, a rétegek száma is fokozatosan csökken. A rostok fenti elrendeződését csak a „csatornák és platók” területében észleltük és jellemzőnek tartjuk erre a zónára. A tarsus-lemezben a Meibom-mirigy kamráit körülvevő kötőszöveti rostozat kialakításában szerepet kapnak a rácsrostok is. A tarsalis zóna felső részében, de leggyakrabban az orbitalis zónában a hám alatt és a propriában elhelyezkedő nyiroktüszőket dús rácsrostozat szövi át. A hám alatti rostozat, a basalis hártya a kötőhártyazsák minden zónájára jellemző. A tarsus felső részében, az orbitalis zónában, valamint a fornixban ennek alkotásában túlnyomóan rácsrostok vesznek részt. Ez a rostozat közvetlenül a hám alatt tömöttebb, intenzív ezüstöződést mutat, s mint jól észlelhető sötét vonal húzódik a hám alatt. Ezen tömöttebb rostozatból a basalis helyzetű hámsejtek közé finom rostnyúh ányok nyomulnak. Hasonló jelenséget észlelt Valu (1961) a ciliaris alaplemez esetében. Az alaplemezből a ciliaris hámsejtek közé nyomuló finom rostnyúlványokat argyrophil rostkosaraknak nevezte el. Az elnevezés a kötőhártya alaplemezénél is találó. Anyagunkban a tarsus alsó egyharmada, valamint az admarginalis zóna kivételével mindenütt sikerült kimutatni a rostkosarakat, melyet collagen, vagy rugalmas rostfestéssel nem észleltünk. Idősebb korban szórványosabbak, mint újszülöttön (2. ábra). A subepithelialis tömöttebb rostozatot egy lazább rosthálózat köti össze a mélyebb collagen és elastikus rostozattal, mely különösen tangentialis metszeteken tanulmányozható jól (3. ábra). A hám mirigyszerű secretáló betüremkedéseit is gazdagon övezik rácsrostok; Az egymás szomszédságában levő crypták közötti interstitiumot főleg rácsrostok töltik ki (4. ábra). Az orbitalis zóna éles határ nélkül megy át az áthajlások területébe, melyet az előbbitől a rostok lazább tagoltsága különböztet meg. A fornix felől a limbus felé haladva a laza rostozat fokozatosan mind tömöttebbé válik. A bulbaris kötőhártyát a hám alatt sűrűn összefonódott rostozat jellemzi. A limbusnál ez a rostozat nő tömegében, melyhez hozzájárul az episclerából a kötőhártyához csatlakozott rostozat is. A limbusnál a hám és alapjának viszonya változatos, jórészt a palisad zóna jellegétől függ. A palisadokat túlnyomóan rácsrost hálózat alkotja, mely a limbus körül hálóművet képez (5. ábra). A palisadok rostrendszere lazább, mint a bulbaris kötőhártya bármely más területe. A palisadok közötti mintegy 0,2—0,5 mm széles limbus-résznél a hám alatti rostozat fellazulása elmarad. A gerendáltság a szaru körül főleg alul és fölül kifejezett. A rostrendszer topographiájával kapcsolatban végül megemlítjük, hogy a kötőhártya ereinek falát is dús rácsrostozat szövi át (6. ábra). b) Az életkor szerepe a rostozat tömegére és jellegére. A kor változásával mind a rostok tömegében, mind azok tulajdonságaiban változás következik be. Foetusoknál, újszülötteknél a rácsrostok vékonyabbak, ugyanakkor azonban a collagen, valamint elastikus rostok között is alkotnak változó vastagságú réteget (lásd 6. ábra). Ez a jelenség idős korban nem észlelhető. Vizsgálataink 27
