Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-11-01 / 4. szám
Miskolc Városi Tanács V. В. Egyesített Kórházak (igazg.: Szabó István) Szemosztályának (főorvos: Válu László) és a miskolci Állategészségügyi Intézet (igazg.: Áldássy Pál) közleménye A szaruhártyahám polygonalis sejtjeinek vizsgálata szövettenyészetben LOVÁSZ SÁRA és IÁTHÍ ZSUZSA A szaruhártya hámosodása a szemorvosok előtt történő mindennapos esemény, physiologiájáról és pathologiájáról mégis keveset tudunk. Munkánk alapjául Sugiura és Kawanábe (1963) közleménye szolgált. A szaruhártyahám tenyésztésekor kétféle sejtet kaptak. Az egyik az epithelialis sejt; a másik sejt-typus különböző alakban és nagyságban jelentkezett. Ezeknek a sejteknek jellemző tulajdonsága, hogy Haematoxilin-eosin, Giemsa, PÁS festéssel és ezüst-impregnatióval sötétebbre festődtek, mint az epithelialis sejtek és Dopa pozitívak. E tulajdonságuk miatt a szerzők polygonalis sejteknek „fehér melanocyta”-nak nevezték őket. Élő nyúlszemeken először Löhlein (1930) vizsgálta a szaruhártya hámosodást. A hámsejteken kívül, melyek köbös, henger vagy elnyúlt alakban fordulnak elő, a szerző észlelt egy másik sejt-typust, amelyet „pigment sejt”-nek nevezett el és szintén hámsejtnek tart. Stocker (1958), Söltz-Szöts és Gnädinger (1966) szintén izolált hámtenyésztést végeztek, de polygonalis sejtekről nem tesznek említést. Munkánk célja az volt, hogy a japán szerzők vizsgálatait megismételve, kitenyésszük a polygonalis sejteket. Anyag és módszer Munkánkhoz 2—-5 napos tengerimalac-szemeket használtunk. A szemeket enuclealtuk, antibioticumot tartalmazó physiologiás konyhasó oldatban + 4°C-on tároltuk 3—4 óráig. A szaruhártyahám superficialis rétegét gilettepengével vágtuk le úgy, hogy egy szemről kb. 6—8 darab 1,5 X 1,5 mm nagyságú csíkot kaptunk. Az így nyert darabkákat Graefe-késsel Wassermann-csövecskékbe helyeztük, 3 darabkát egy csőbe. A csövekbe előzőleg 1 ml. l%o'es Heparinnal előkezelt tyúkvér plasmát helyeztünk, amelyet 0,1 ml 8—10 napos csirke-embryo kivonattal — a cső állandó forgatása közben — alvasztottunk meg. így a csöveket egész vékony plasma-filmmel vontuk be. A hámdarabokat egy sorba raktuk. Nyolc óra múlva tápfolyadékot engedtünk rá, amely 7,5 pH- jú Hanks-oldatot, 0,1%-os élesztőkivonatot, 0,5% laktalbuminhydrolisatumot, mlenként 250 egység penicillint, és 50 у streptomicint tartalmazott, valamint fenolvörös indikátort. A megtapadt hámszigetek 24—48 óra múlva már növekedést mutattak, melyet egy speciálisan átalakított tárgyasztalú mikroszkóp alatt vizsgáltunk. A növekedési maximumot a 6—7-ik napon érte el, többször 20—30 szorosát is meghaladta az új szövet a beülte tettnek (1. ábra). A tápfolyadékot leöntve a tenyészetről, 37°C-os physiologiás sóoldattal átöblítettük, majd Carnoy-oldatban fixáltuk 8—-10 percig. Leszálló alkohol sor után celloidint öntöttünk a csövekbe, majd a megszáradt celloidinnel együtt a plasmát és tenyészetet kesztyűujjszerűen kifordítva eltávolítottuk. A eelloidin kimosása után Hemalaun, Giemsa, és PAS-festéssel kezeltük az anyagokat. Eredmények Mikroszkóp alatt jól látható az „anyaszövet”, melyben az egyes sejtek nem különíthetők el. Körülötte helyezkednek el az új sejtek, az epithelialis és polygonalis sejtek (2. ábra). Az epithelialis sejtek sejthatára nehezebben követhető, cytoplasmája halványabban festődik; szembetűnő a mag, amelyben nucleolusok, valamint chromosoma fonalak láthatók. A mitotikus sejtosztódás valamennyi stádiuma meg-244
