Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-08-01 / 3. szám

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának közleménye (igazgató:

Boros Béla egyetemi tanár)

A sugártest „felnőtt typusu“ malignus daganata

BOROS BÍI.A és ÁGOSTON IRÉN

A sugártest hám primaer rosszindulatú daganatának elnevezése az irodalomban éppen ritkasága miatt nagyon változatos. A Nordmann-féle osztályozást követők a sugártest „felnőtt typusu” malignus daganata más szerzők a sugártest nem pigmentált hámjának „adenocarcinomája” malignus „felnőtt tvpusú” medulloepithelioma a sugártest epithelcarcinomája nomenklatúrát használják. A régebbi irodalomban találkozunk a sugártest „primaer melanocarcinomája”, „pseudoadenomája” elnevezéssel is. Fuchs klasszikus morphologiai beosztásában mint a sugártest „•malignus epithelioma ja" szerepel.

A daganat felépítésében a sugártest két hámrétegének pigmentált és nem pigmentált sejtjei vehetnek részt. E két sejtféleség izoláltan vagy együtt burjánzik : az egyik réteg burjánzása esetén a másik rétegben is reactiv proliferatio található. Az epithel-sejtek csöveket, szabálytalanul többsoros, vagy kétsoros sejtkötegeket, solid sejthalmazokat alkotnak; a lumenszerű résekben eosinnal festődő anyag van. A sejtszalagok és fészkek között kötőszöveti rostokból álló finom basalmembran található. A protoplasmadús köb-, henger-, vagy polygonalis sejteknek nagy, hólyagos magjuk van, 2—3 nucleolussal. Kevés a mitosis. Bár általában érszegénv a daganat, necrosis nem található. A sejtburjánzásban a kiindulási rétegtől függően több-kevesebb a festékes sejt, a széli rész sejtjeiben azonban a legtöbb esetben található pigment. Wolter és James (1958) rosettaképződést, valamint primitív idegrostokat mutatnak ki a daganatban. A kiindulási réteg nem minden esetben állapítható meg biztonsággal.

В daganat histologiai karaktere tehát változatos: tubulotrabecularis, cvstikus, papillaris burjánzások, solid részek találhatók, a pigment-tartalom változó, átmeneti typusok is lehetségesek. Kevés a közölt eset, a hozzáférhető irodalomban kb. 25-tőI találunk említést. (Collins, 1891, Schlipp, 1899; Snell, 1899; Fuchs, 1908; Meller, 1913; Martens, 1921; Merkel, 1926; Fleischer és Wissmann. 1931; Barrow és Stallard, 1932; Németh, 1940; Friis-Skotte, 1941; Nordmann, 1941; Wadsworth, 1949\ Reese, 1951; Vrabec, 1954; Gareis, 1955; Wolter és James, 1958; Timm és Fritsch, 1964). Mindez nehezíti az egységes elnevezést és osztályozást. A sugártest hámjából kiinduló hyperplasiák és a Fuchs-féle benignus epitheliomák egy része ugyancsak malignussá alakulhat spontán, vagy gyulladásos szemekben (Wolter és Pfister, 1961).

E malignus epithelioma felépítése lényegében azonos a Fuchs-féle benignus epithelioma struktúrájával, azonban sejtjei kevésbé differenciáltak, nagyobb pleomorphismust mutatnak, növekedésük infiltrativ, a lencsét károsítják, secundaer glaukomát, buphthalmust okozhatnak. Jogosnak látszik tehát — bár általában csak localis malignitásról van szó — a ,,malignus” elnevezés (Németh. 1940; Gareis, 1955).

Az esetek többségében a daganat 50—65 év között, előzőleg egészséges, vagy régebbi gyulladásos, phthisises szemekben fejlődik (Wolter és Pfister, 1961; Timm és Fritsch, 1964). A prognosist nehéz megítélni. Az eddig ismert esetekben távoli metastasis nem fordult ugyan elő, azonban Martens, Wolter és James-, valamint Timm és Fritsch esetében a daganat a szemgolyót áttörve az orbitába is beterjedt, infiltrálta az opticust, chiasmát, agyi propagatio jött létre, mely mindhárom esetben halálhoz vezetett. Németh (1940) próbaexcisióból diagnosztizálta a malignus epitheliomát, betegénél rtg besugárzást végeztetett, propagatio egy év múlva nem volt kimutatható.

171