Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
Photocoagulatio a retinopathia diabetica korai szakában HUDOMEL JÓZSEF Mivel a proliferáló szakban a diabeteses retinopathia már nem befolyásolható, a photocoagulatiót a proliferatio megelőzésére kell felhasználni. A proliferatio feltételei, a vérzés okozta üvegtestleválás és a kóros localis anyagcsere megszüntethetők a beteg capillarisok coagulálásával. Főleg ismételt vérzésre, exsudativ gócok képződésére hajlamos esetek igénylik a photocoagulatiót. A cukorbeteg gondozásban a szemorvos feladata a szövődmények korai felismerésén kívül annak megállapítása is, hogy mely esetekben és mikor alkalmazandó photocoagulatio. IRODALOM. Ashton, N.: Advances in Ophthalmology VIII. Karger, 1958. Basel, Bibi. Ophthal. 52. — Beetham, W. P.: Brit. J. Ophthal. 1963. 47. 611. —Gogan, D. O., Kuwabara, T.: Diabetes (NY), 1963. 12. 293. — Grósz I.: Orvosképzés 1965. 76. — Meyer-Schwickerath, G.: Light coagulation, St. Louis, 1960. Mosby. — Tassmann, I.: Modern Treatment 1967. 62. — Wetzig, P., Worlton, I.: Brit. J. Ophthal. 1963. 47. 539. Й. Худ омел: Фотокоагуляция в раннем периоде диабетической ретонопатии. Н u d о m e 1, J.: Photocoagulation in the early phase of diabetic retinopathy. J. Hudomel: Photokoagulation im Frühabschnitt der Retinopathia diabetica. A BOTE II. sz. Szemklinikájának (igagaztó: Nónay Tibor egyet, tanár) közleménye A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A szemfenéki proliferatiók fotocoagulatiós lehetőségei VARGA MARGIT — GALL J A N 0 S A szemfenéken kialakuló proliferatiók nagyobb része érbetegségek okozta bevérzések következményei. Ezeknek az igen rossz prognosisú folyamatoknak a kezelésében új lehetőséget jelent a fotocoagulatio. A szerzők túlnyomó többsége magát a megbetegedett érágat, ér-proliferatiót, aneurysmát, idegentestet, vérzést coagulálta, vagy a proliferatio húzó hatását azzal igyekezett megszüntetni, hogy a kérdéses területet az ép felé coagulátiós gócsorral körülhatárolta. Az elhatárolásra törekvő beavatkozásnak hátrányos következményei is lehetnek. A retina rendszerint laposan elemelkedett és ha létre is lehet hozni coagulumot, meglehetősen nagy energiát kell alkalmazni. A megfeszült retina és az erős coagulatio együtt újabb lyukképződésre teremthet alapot. Meglehetősen nagy területekről lévén szó, a sok góc proliferatiót elősegítő hatása miatt később újabb és esetleg macula-táji redőképződés jöhet létre. Egyik periphlebitises proliferatio coagulálása után 2—3 hónappal azt figyeltük meg, hogy a retinában tapadó hegnyulvány elvált alapjától és az üvegtestbe került. Az elválás azon a ponton jött létre, ahol a gócokat létesítettük. Ebből a megfigyelésből kiindulva azután már elsősorban ott coaguláltunk, ahol a tapadó szálakat észleltük. Azon esetekben, ahol nem volt túl vaskos a hegképződés és kellő intenzitású gócokat tudtunk létesíteni, többször sikerült megismételni a kedvező hatást. Nem volt jó az eredmény az idegentestek okozta proliferatio esetén. A retinán 151
