Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

Jól megkülönböztethetők az aequator táján, vagy a hátsó subcapsularis területben a centrumban ritkán látható kerek vacuoláktól. A vacuolák megjelenését mivel quantitative észlelhető elváltozás, többre kell tartanunk, mint a lehasadási csík észlelését, mely jellegzetesen szubjektív jel. A vacuolák viszonylag gyorsan el is tűnhetnek. Regrediens fényben tehetők láthatóvá, 4—6°-os beesésű megvilágítás mellett (2 ábra).

Nem jelent borússágot még színesen csillogó pontocskák megjelenése sem. Ezek az elülső vagy hátsó subcapsularis térben láthatók.

Az első valódi borússágok kicsiny pontok, foltok, esetleg karikák képében jelennek meg az elülső lencsetok alatt. Ezt a képet már régen leírták, és „hóvihar” cataractának nevezték el (3. ábra). Thiel (2) a diabeteses cataracta legkoraibb jelének tekinti. A hátsó subcapsularis rétegben gyakoribbak a sárgásbarna kalászszerű, vagy halrajszerű elrendeződésben fellépő homályok, melyek lassan a centrumig terjednek.

Ma már ismeretlen a gyorsan progrediáló fiatalkori diabeteses hályog képe. Mind gyakrabban láthatók viszont a sokáig változatlanul meglevő kezdeti elváltozások. A gyermek lencséje az inzulin-hiányra — csak úgy mint egyéb károsodásra — nemcsak felszínes rétegeivel, hanem egész állományával reagál.

A pécsi Gyermekklinika, valamint az I. sz. Belklinika gyermek és juvenilis diabeteses betegei közül 30 egyént volt alkalmam megvizsgálni.

Teljesen ép lencsét találtam 4 betegnél. Kisfokban, de biztosan károsodott volt 16 beteg lencséje. Jelentősen károsodott lencséje volt 5 betegnek, kezdődő vagy kifejezett lencseborússág volt kimutatható 5 betegnél.

Janert lényegesen nagyobb anyagon végzett megfigyeléseiből is hasonló eredményre jut: a korai jelek nagyon hamar megjelennek, súlyos elváltozások azonban csak hosszabb diabetes-tartam után figyelhetők meg.

IRODALOM. 1. Janert: Lentopathia diabetica. Habilitationsschrift. Greifswald. 1957. — 2. Thiel: Atlas d. Augenkrankheiten. G. Thieme 1963.

T. Халда: О диабетической лентопатии.

Haida, T.: Diabetic lentopathy.

T. Haida: Über die diabetische Lentopathie.

Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának és I. Belgyógyászati Klinikájának közleménye

Fusiós frequentia vizsgálatok diabeteses betegeken

SZABÓ MÁRTA, CSAPÓ GÁBOR, HÓDI MIKLÓS

A diabeteses neuropathia a cukorbetegség igen gyakori szövődménye. A szegedi I. sz. Belklinika 334 neurologiailag vizsgált cukorbetege közül 58%-ban tudtunk idegrendszeri eltérést diagnostizálni. Ezideig nincs semmiféle biztos jel, vagy tünet, mely önmagában diabeteses neuropathiára lenne jellemző. Külön problémát okozhat az oralis antidiabeticumot szedők esetében a sulfonamid-neuritis, illetve a diabeteses neuropathia elkülönítése.

Célszerűnek látszott olyan vizsgálati eljárás keresése, melynek alkalmazásával a neuritis jelenléte lehetőleg korán megállapítható és a kórfolyamat objektiven követhető. Ilyen vizsgálati módszernek látszott a flimmer fusiós frequentia centrahs vizsgálata, mely a nervus opticus működéséről ad tájékoztatást.

148