Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
Adrenalinszármazékokkal általában 27—30%-os nyomásesés érhető el; a csarnokvíz-termelést kifejező percvolumen normális szemen 26%-kal, glaukomás szemen 50%-kai esik. Ügy látszik, hogy az egyes készítmények között nincs lényeges különbség (10). A világirodalmi adatok értelmében az esetek 84 százalékában nyerhető tensio-csökkenés, 15%-ban nincs válasz, míg 7%-ban múló nyomásemelkedés áll be. Utalunk e helyen a számos idevágó megfigyelésre (9, 11, 12, 21, 28, 30, 36). Az adrenalinnak, mint glaukoma-ellenes szernek, egyik előnye, hogy tartósabb a nyomáscsökkentő hatása a közönségesen használt pupilla szűkítőkénél. Sok esetben egy becseppentés elegendő, hogy a szem belső nyomását 24 órán át normális alacsony szinten tartsa. A másik előnye, hogy enyhén mydriatikus, azaz pupillatágító hatású, ami olyan betegek esetében lehet jelentős, akiknek centrális lencsehomályuk van. Az adrenalin stabilitása Az adrenalin 1-isomerjét a mellékvese termeli. Szerkezeti képlete a következő: 1. ábra A d-isomer az 1-adrenalin physiologiailag hatástalan mellékterméke, s physiologiai aktivitása az 1-módosulat hatásának 1/50 részénél kisebb. A synthetikus adrenalin racemát (d, 1-), melyet valamely optikailag aktív savval alkotott sója segítségével, pl. borkősavsóján keresztül lehet a két optikailag aktív komponensre bontani. Az adrenalin-bázis vízben, etanolban nem oldódik, de sósavas sója vízben jól oldódik. Jelenleg a kórházi és klinikai használatban levő sósavas és borkősavas adrenalin-oldatok p#-ja kb. 3 körül mozog. Gyógyszertechnológiai szempontból az adrenalin-oldatok készítésének legfőbb problémája a stabilitás biztosítása. Oldatában ui. könnyen oxidálódik és előbb vöröses (adrenochrom), OH H I / 2. ábra 12
