Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-06-01 / 2. szám

A mérések értékelhetősége céljából esetenként nagyobb számú sorozatokkal kellett dolgozni, de így is nagyon óvatosnak kell lenni az eredmények megítélésénél. Ennek szem előtt tartásával is megállapítható, hogy a sclera esetében sem a lysozym, sem pedig a protamin sulfat nem rendelkezik olyan kifejezett duzzadást gátló hatással, mint azt a corneával kapcsolatban kimutatták (17). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sclera folyadékfelvételének mechanismusában a mucopolysaccharidáknak kisebb a jelentősége.

Ezekből a mérésekből is látható, hogy a cornea és a sclera fizikokémiai tulajdonságaikban is sok tekintetben eltérnek egymástól:

a cornea súlygyarapodása folyamatosabb és elhúzódóbb, mint a scleráé; a sclera hypertonias oldatokban jobban duzzad, mint a deszt. vízben, a cornea duzzadása desztillált vízben a legnagyobb és hypertoniás oldatokban kisebb; a sclera folyadékfelvételét nem befolyásolja jelentős mértékben a lysozym és a protaminsulfat.

Mindenesetre figyelemre méltó, hogy in vitro ilyen jelentős különbségek találhatók két szomszédos és „rokonszöMféleség”-neк tartott anyagon, mint a cornea és a sclera.

összefoglalás

A közlemény adatokat ismertet a cornea- és sclera-darabok különböző oldatokban való duzzadóképességéről. Ezek alapján megállapítható, hogy: a cornea súlygyarapodása elhúzódóbb, mint a scleráé; a sclera hypertoniás oldatokban jobban duzzad, mint desztillált vízben; lysozym és protaminsulfat a sclera folyadékfelvételét nem befolyásolja olyan jelentős mértékben, mint a corneáét.

A mérésekhez szarvasmarhák frissen enucleált szeméből kivágott korongokat használt.

Irodalom

1. F. P. Fischer: Arch. Augenheilk. 103, 1, (1930). — 2. F.P. Fischer: Zblatt. 27, 667, (1932). — 3. M. H. Fischer: Pflügers Arch. 127, 46 (1909), ref. Klin. МЫ. 47, 476, (1909). — 4. V. Fürth-Hanke: Zeitschrift f. Augenheilk. 29, 252 (1913). — 6. Heringa: Ref. Sülmann Ophthal. 105, 1943 (cit. Szeghy). — 6. Jasinski: Zblatt 30, 211 (1934). — 7. .7. R. Katz: Chem. Zblatt 12, 442 (1924). — 8. Krause, Arlington С.: Amer. J. Ophthal. III. s 16, 214 (1933). ref. Zblatt 29, 357 (1933). — 9. Linn в. J., Thomas L.: Amer. J. Ophthal. 33, 33 (1950). — 10. Mörner, C. Th.: Zeitschr. f. Physiol. Chemie IS, (1894). —

11. Nakamura К.: Arch. Augenheilk. 96, 131 (1925). — 12. Pan H.: Graefes Arch. f. Ophthal. 154, 579 (1954). — 13. Pénzes T., Pataki Gy.: Szemészet 100, 91, (1963). — 14. Renard G., Dhermy P., Lenoir A.: Bull. Soc. Ophthal. Fr. 1960. 467. ref. Zbblatt 34, 99, (1961). — 15. Ruhán: Verhandl. d. Ophthal. Ges. Heidelberg 1912 (cit. v. Fürth- Hanke). — 16. Strebel J.: Klin. МЫ. 87, 747 (1931). — 17. Szeghy О.: Szemészet ,94, 640 (1957).

E. Полгар: О способности склеры к набуханию.

Сообщаются данные и способности роговицы и склеры к набуханию в различных растворах.

Установлено: Увеличение веса роговицы более длительное, чем у склеры. Склера сильнее набухает в гипертонических растворах, чем в дистиллированной воде.

Гидратация роговицы в присутствии лизозима и протаминсульфата увеличивается более значительно, чем у склеры.

Измерения были проведены на дисках вырезанных из свеже энуклеированных глаз телят.

«Т. Polgár: On the swelling capacity of the sclera.

Data are presented concerning the swelling capacity of the cornea and scleral fragments in various solutions. It is concluded that:

the increase ' f weight of the cornea is more prolongated than that of the sclera, the sclera swells better in hypertonic solutions than in distilled water,

96