Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikája (igazgató: Kukán Ferenc egyetemi tanár ) A sclera duzzadóképességéről POLGÁR JÓZSEF A sclera duzzadása, súlygyarapodása folyadékokban különösen M. H. Fischer 1909-ben közölt kísérletei után vonta magára a szemészek figyelmét, ugyanis Fischer kijelentette, hogy a glaucoma a sclera savduzzadásán (Säurequellung) alapul (3). Utánvizsgálók sora foglalkozott e témával. Ruben (15) az találta, hogy a savhatásra bekövetkező szemnvomásemelkedés főleg a sclera duzzadásával áll kapcsolatban. Ezt megrősítették v. Fürth-Hanke kísérletei is (4). Ugyancsak a sclera szerkezetének, tulajdonságainak beható vizsgálatára ösztönzött pl. a myopia-genesis kutatás (13), továbbá a cornea átlátszóságának kérdése is. Utóbbival kapcsolatban is előtérbe került a cornea és sclera histochemiai szerkezetének, duzzadóképességének összehasonlító kutatása (1, 8, 10, 12, 14, 16). Megállapították, hogy a sclerában a felvett folyadék nem intra-, hanem intermicellarisan helyezkedik el (7). Nakamura szerint a sclera hátsó pólusának duzzadóképessége a legnagyobb (11). Jasinski (6) kimutatta, hogy a sclera súlynövekedése 7, 2, 3, 5, 6%-os NaCl-Ъяп valamivel több, mint desztillált vízben. F. P. Fischer igen alapos kutatásai során többek között a következőket figyelte meg (1, 2): A sclera enormis duzzadóképességgel rendelkezik és mint a cornea is, radiaer irányban duzzad gyorsabban. Egy sclera darabka gyorsabban duzzad a szélein, mint a közepén. Mind a cornea, mind a sclera súlygyarapodása szerves savakban a legnagyobb. A cornea duzzadása vízben jelentősebb, mint ásványi savakban. A sclera viszont ásványi savakban duzzad jobban. Lúgokban is, savakban is a cornea súlygyarapodása nagyobb. Linn és Thomas (9) főleg a cornea mucopolysaccharidáinak, Heringa (5) még a collagénnek is szerepet tulajdonít a folyadékfelvételben. Szeghy (17) mutatta ki, hogy megfelelő concentratiójú protamin sulfatnak és lvsozymnek a mucopolysaccharidákhoz való kötődése után a cornea folvafékfelvétele dest. vízben jelentősen csökkent, vagy el is maradt, (pl. a 400—500°/o-os súlygyarapodás lecsökkent 138, ill. 155%-ra 24 óra alatt). Ezek az eredmények ösztönöztek arra, hogy a sclera duzzadóképességével kapcsolatos méréseket végezzek és hogy főleg Szeghy eredményei alapján összehasonlítsam a corneának és sclerának ezt a képességét. A duzzad (^képességet a nehézkesebb, bár adaequat, térfogatmérés helyett a súlygyarapodás értékeiből állapítottam meg. Méréseimhez frissen enucleált szarvasmarha szemeket használtam. Miután a bulbusokat alaposan megtisztítottam, a felszínre merőlegesen tartott kézi trepánnal 5 mm átmérőjű korongokat vágtam ki. A korongokat 3—3 ml oldatot tartalmazó edényekbe helyeztem, majd a súly változást egy 1 mg hibahatárú torziós mérlegen mértem. A táblázatokban megadott számértókek a korongok súlyát fejezik ki tng-ban. A *-gal jelzett táblázat méréseihez nem trepánnal, hanem ollóval vágtam ki a megközelítőleg négyzetalakú cornea darabokat. Az 1—4. tbl. adatai jól mutatják, hogy a cornea legnagyobb mértékben desztillált vízben növeli súlyát: 24 óra alatt majdnem ötszörösére. Ugyanezen idő alatt 0,9%-os NaCl-ban a súlygyarapdás három és félszeres, 10 %-os NaCl-Ъап pedig csak 2 és félszeres. Megállapítható az is, hogy súlygyarapodás nemcsak az első néhány órában jelentős, hanem még 5—43 óra között is számottevő. A cornea duzzadóképessége nagyobb, mint u scleráé. A sclera súlynövekedése 10 %-os NaCl oldatban (24 óra alatt 151%) nagyobb, mint desztillált vízben (24 óra alatt 135%). A hátsó pólusból vágott korongok duzzadóképesebbek, mint az elülső részből vágottak. A sclera folyadékfelvételének túlnyomó hányada az első órára esik, és a későbbiekben már nem olyan jelentős. A következőkben mérési sorozatot végeztem, hogy a lvsozymnek és protamin sul-91
