Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
c) A kehelysejtek képződési módja. A kehelysejtek legnagyobb számban a hám felszínes rétegeiben helyezkednek el. Kisebb számban láthatók a hám mélyebb rétegeiben, különösen olyan helyeken, ahol a hám vastagabb. A hám basalis sejtsorában sohasem találtunk. A mélyebb hámrétegekben levő kehelysejtek kisebbek, kevésbé duzzadtak. Nyákfestékkel halványabban színeződnek. A felszín felé haladva egyre terjedelmesebbé válnak és festődésiik mind intenzívebb lesz (6. ábra). d) A kehelysejtek kiürülése. A praeparatumokon a kehelysejtek kiürülésének különböző szakaszai jól tanulmányozhatók. A felszínen levő sejtek a stomán keresztül nyáktartalmukat kiürítik. Ugyanakkor kiürül a nyákkal finom hálózattal összefüggő mag is (lásd 5. ábrát). A hám mélyebb rétegeiben elhelyezkedő kehelysejtekhez a felszín felől lefelé szűkülő járat halad. A nyák kiürítése, mint arra már Virchow is utalt, ezen járatokon keresztül történik (lásd 4., 6. és 7. ábrákat). e) A kehelysejtek topographiája. Az admarginális zónában kehelysejteket nem találtunk. Az első kehelysejtek a marginális zónában jelennek meg (lásd 3. ábrát). A tarsalis hámban számuk szaporodik, helyenként már csoportos előfordulás is megfigyelhető. A tarsalis hámnak az orbitalis zónával szomszédos részében aránylag kevés kehelysejt látható. Valamivel több sejt található az alsó szemhéj kötőhártyájának hasonló területein. Az orbitalis zónában gyakran találkoztunk nagyobb kehelysejtesoportból álló űn. Tourneux-f. mirigyekkel. Az orbitalis zónára jellemző csatornarendszer falában is sok kehelysejt található. Az áthajlási zónában látható a legtöbb kehelysejt (lásd 2., 4., 6. és 7. ábrákat). Az itt észlelhető sejtmagvak, bár érintkeznek a sejt alapjával, a sejt hossztengelyének irányában megnyúlt ovális alakot mutatnak. Gyakori ebben a zónában a bokorképződés. Helyenként a sejtek nagyobb számban csoportosulva az ún. Manz (1859) f. mirigyeket képezik. A bulbaris kötőhártyában az egyesével előforduló sejtek a marginalis zónában levőkhöz hasonlítanak. Több esetben sikerült a limbustól 4—6' mm-re gyűrű alakban elhelyezkedő kryptákat kimutatni, melyeket hengerliám bélel. Ezek felszínes rétegeiben sok a kehelysejt (8. ábra). A plica semilunarisban a sejtek főleg csoportokban helyezkednek el a hám mélyebb rétegeiben és finom csatornák útján érintkeznek a felszínnel. Megbeszélés Vizsgálati eredményeink alapján a kehelysejteket Nuell, Greeff, Ishikuro és mások véleményével megegyezően physiologiás képződményeknek tartjuk. Jelenlétüket a magzati életben is megfigyeltük, bár ebben a korban számuk lényegesen kevesebb, mint a csecsemő ill. felnőtt korban. Rendszerint egyesével észlelhetők a bulbaris kötőhártyában. Lényeges mennyiségi eltérést a gyermek - és aggkor között nem találtunk. A sejt alakja és nagysága függ a hám felszínére ható erők irányától. Számszerűség és jelleg tekintetében a kötőhártyazsák egyes területei között különbséget találtunk. A marginalis zónában és a bulbaris zónában — a gyűrű alakú kryptákat kivéve — a kehelysejtek kisszámúak, ellapultak. Itt a hámfelszínre merőleges irányú nyomóerő érvényesül. Az áthajlási zónában a nyomás oldalról hat a sejtekre, ezért itt a hámban hengersejtes átalakulás jön létre. Ugyanez vonatkozik a bulbaris hám fentebb leírt kryptáira is. A kehelysejtek elsősorban hengerhámsejtekből fejlődnek ki. A kötőhártyazsák ezen területein a kehelysejtek feltűnő nagy számban láthatók, sajátos fészkeket, bokrokat alkotva lenyúlnak a hám mélyebb rétegeibe is. Vizsgálataink alátámasztani látszanak Kettesy felfogását, aki a henger, ill. kehelysejtes átalakulást mechanikus tényezők hatására vezeti vissza. Kettesy elmélete tehát magyarázhatja a kehelysejtek számának feltűnő növekedését az áthallásokban, valamint a bulbaris hám krvptáiban. A kehelysejtek a hám mélyebb rétegeiből a felszín felé haladva tartalmuk fokozatos elnvákosodása útján keletkeznek. Ezt az a megfigyelés támasztja alá, hogy a magas hám mélyebb rétegeiben a kehelysejtek kisebbek, számuk gyérebb, nyákfestékkel halványabban színeződnek, mint a felszínesebb hámrétegekben. Az egyes kehelysejteken látható hosszú nyél vagy láb is a mélyebb rétegekkel való összefüggésre utal. A sejt nyáktartalma a maggal együtt a felszínre ürül, mely a sejt elhalását jelenti. A legfelső sejtsor kehelysejtjei a stomán át a nyákot a felszínre ürítik. A mélyebb rétegek kehelvsejtjeihez a felszín felől egyre szűkülő csatorna halad. 7
