Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
epithelioma kiindulhat az irisből is. Közölt négy iris-daganat esetét a medulloepitheliomák közé sorolja vagy legalábbis átmenetnek a sugártest malignus epitheliomája és benignus epithel-hvperpláziája között. Eseteiben az irisen talált daganat epithel-sejtjei pseudoacinaris elrendeződésűek, hasonlóan a medullo-epithelioma szerkezetéhez. A nervus opticusból kiinduló medulloepithelioma egyetlen esetét Reese közölte 1957-ben. A pars optica retináéból kiinduló medullo-epithelioma esetet az irodalomban nem találunk. A diktyoma egyrészt különbözik a retinoblastomától eredési helye szerint, azonkívül a diktyoma nem fordul elő mindkét szemben, herediter faktor sem mutatható ki. Histologiai megjelenése változatosabb, a prognózis jobb. Másrészt azonban, mint ahogy azt Verhoeff is megállapította, az összefüggés a retinoblastoma és diktyoma között szoros, tekintve, hogy mindkét, daganatféleség embryonalis retinaelemekből áll. Az üvegtest és csarnokvíz hy a 1 u ronsa v - tártál m á na к képződési helye tulajdonképpen napjainkig vitatott volt. A diktyoma esetek tanulmányozásának e szempontból is jelentősége van. Zimmerman és Fine (1964) vizsgálatai szerint az embryonalis medullo-epitheliomák histochemiai vizsgálata is bizonyítja, hogy a sugártest nem-pigmentált hámja termel hyalmonsavat. Az embryonalis retinához hasonlóan, mely az üvegtest felé eső felszínén hvaluronsavat termel, a diktvomában található sejtmembránok szabad, basalis felszínén ugyancsak hyaluronsav termelést mutattak ki. fiz a tény alátámasztja Meyer és Palmer (1934, 1936) eredeti feltevését, mely szerint a sugártest nem-pigmentált epithelje a forrása az üvegtest és csarnokvíz hyaluronsav tartalmának. R) A felnőtt-típusú medullo-epithelioma chronikus gyulladásos szemekben fejlődik. A daganat köb- vagy hengeralakú egyrétegű epithelsejtekből áll, melyek hasonlítanak a felnőtt sugártest-epithel nem-pigmentált rétegére, de igen gyakran a pigment-epithel is részt vesz a burjánzásban, ezért ezen daganat erősebben pigmentált. A daganat a diktyomához viszonyítva a sugártest epitheljének későbbi fejlődési stádiumában levő sejtekből fejlődik. A sejtkötegek üregeket foghatnak körül, melyeket homogen, eosinnal rózsaszínűre festődő anyag tölt ki, de utánozhatják az embryonalis retinát is. Gyakori a mitosis. A leírt esetek felnőtt egyéneknél fordultak elő, kiknek szeme már gyermekkoruk óta vak volt. A felnőtt típusú medullo-epithelioma is elég ritka, bár egyesek véleménye szerint a figyelem ráirányításával gyakrabban lenne található. Igen szép Wolter és James (1958) esete. 39 éves betegnél — kinek szemét 9 hónapos korában lúgsérülés érte — találtak malignus epitheliomát. A daganat finom basalmembránokból álló stromából, primitív idegrostokból, epithelsejtekkel határolt csőszerű képződményekből és ,,rosettálcból” tevődött össze. Primitív szemhólyagszerű képződményeket is találtak a daganatban, melyek csak az embryonalis típusú daganatokban láthatók. A szemgolyó phthisises volt, a daganat a szemgolyó mögé is terjedt. Wolter és James esete megerősíti Fuchs, Andersen valamint Reese felfogását, mely szerint az embryonalis és felnőtt-típusú medullo-epitheliomák között szoros az összefüggés. E szerint mindkét malignus daganatféleség sejtjei a primitív medullaris-epithel bizonyos potenciáljával bírnak és nem egyszerűen a jól differenciált sugártest-epithel daganatai. A pécsi szemklinika szövettani gyűjteményében egy diktyoma eset található, melyet az embryonalis-típusú sugártest daganatok ritka volta miatt érdemesnek tartunk ismertetni. 1960. XI. hóban klinikánkra hozzák a szülők K. 1. 3 hónapos leánygyermeküket. 3 héttel születése után észrevették, hogy két szeme „nem egyforma”. Az anya a terhesség alatt beteg nem volt, a szülés normális lefolyású. A családi anamnézis szem- vagy 54
