Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)

1967-09-01 / 3. szám

2. kép. Rőtnek Árpád: Nagyfokú asztigmatikus festő csendélete, amelyen egyáltalán nem. látszik fénytörési hibája azt is, hogy jobbkezes művészek általában hajlamosak a vászon jobb sarka felé irányuló megnyújtásra, mert a modellt a bal kéz felé eső sarok legmagasabb pontján át figyeli és követi a kép aljának jobb kéz felé eső Sarka felé. Azt hisszük, hogy Greco képeire vonatkozólag helves a Szemészeti irodalomnak az a következtetése, hogy 6 előhírnöke volt a modern festészetnek, az impresszionizmusnak. Greco általában vallásos tárgyú képeket festett és alakjaiban jellemezni akarta a miszti­kumot, a Szellemi ideát, a vallásos magatartást, a földieken való felülemelkedést s mindezt úgy vélte megoldani, hogy a Szellemit elébe helyezte a testinek és alakjait bizonvos értelemben anyagtalanította a szellem javára, ellentétben azokkal az alak­jaival, amelyeken éppen a mindennapi földhöz való kötöttséget akarta érzékeltetni. Az elmondottak Szerint tehát Greconak mintegy meglátása volt a felfelé elnyújtott alakok festésével egy új stílus megteremtése. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy minden kornak megv an a maga szépségideálja, amely korszakok és országok Szerint vál­tozik. így pl. Rubens képein testes, vértől kicsattanó, nem légies alakokat látunk, mert — bár ugyanakkor élt mint Greco — az ő hazájában ilyen típus uralkodott. Nem lehe­tetlen, hogy Spanyolországban kitenyésztődött a magas emberek zöme (Cervantes Don Quihoteja is mint karcsú, magas nyúlánk férfi él emlékezetünkben). Az emberek között vannak öröklődő tulajdonságok, amelyek nemzedékeken át megnyilvánulnak és lehet, hogy a festő élethűen festi őket és valóban, pl. a modellnek feltűnően hosszú ujjai van­nak. Igv pl. Cranach Mariáján vagy Botticelli Madonnáján csodálatosan szép hosszú ujjakat látunk. Velasquez spanyol udvari festő képein az uralkodó családok gyermekein azt a kórké­pet látjuk, amit achondroplasiának hív a pathologia és a csontok hiányos fejlődését jelenti s az alakok törpék maradnak. Bellini egy képén a háttérben kancsal öreget lá­tunk, nyilván az élet szolgáltatta a modellt. IIven körülmények között tehát a szokatlan jelenségeket nem kell szükségképpen szemhibával vagy meglátással magyaráznunk: az életből is el lehet lesve. Miniatűrfestészet Az első miniatűrfestők úgyszólván kivétel nélkül rövidlátók voltak. Ők közelről megerőltetés nélkül kitűnően láttak és a legaprólékosabb tárgyakat is fáradság nélkül le tudták festeni még idős korukban is, mert nem volt szükségük szemüvegre közeli mun­204

Next

/
Thumbnails
Contents