Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-09-01 / 3. szám
matikai számításokban nyújtott értékes segítségért e helyen is köszönetét mondunk Dr. Gyires Bélának, az Alkalmazott Matematikai Intézet professzorának.) Eredményeinket az alábbi táblázatokban foglaltuk össze. ABO compatibilis donor Vércsoport Sikeres Sikertelen A 37 13 В 13 4 AB ß 0 0 20 4 Összesen .... 76 21 А ВО incompatibilis donor V ércsoport Sikeres Sikertelen A 1 1 В 2 2 AB 0 0 0 2 4 Összesen .... 5 7 Ismeretlen vércsoportú donortól történt átültetés Vércsoport Sikeres Sikertelen A 20 23 В 9 ” AB 7 0 0 8 ‘ Összesen .... 44 37 A két csoport összesített eredménye közötti különbség 0,1 %-os szinten — tehát igen erősen — szignifikáns volt (£2=11,602). Az egyes vércsoport typusokat külön értékelve az A vércsoportban f2 = 7,362; 0: |2 — 4,102; B:g2 = 0,83. A különbség tehát az A és 0 csoportok esetében szignifikáns, а В csoportban azonban a megkívánt 5%-os szinten nem. Ennek oka lehet az esetek kisebb száma. Az А В csoport viselkedése — tehát, hogy mindkét csoportban csak sikeres esetek fordultak elő — nem váratlan, hiszen ez a csoport ,,universalis kapó”, vagyis az ABO rendszerben csak compatibilis szaruhártyát kaphatott. Az А, В és 0 csoportban a számításnál szándékosan nem vettük figyelembe, hogy betegeink az ismeretlen donortól ABO compatibilis corneát is kaphattak. A számítás azonban felesleges, hiszen a különbség így is szignifikáns, mindössze következtethetünk arra, hogy ha az összehasonlítást incompatibilis csoporttal végezzük, a különbség még nagyobb lesz. Eredményeink tehát arra mutatnak, hogy az A és В antigének — vagy egy velük előforduló tulajdonság a szaruhártyában — szerepet játszanak a cornea transplantatum sorsának alakulásában. Nem jelenti ez azonban korántsem azt, hogy szerepük kizárólagos lenne. Mégis úgy látszik, hogy compatibilis corneákat ültetve át az eredmények tovább javíthatók. A corneában számos szerző kimutatott a bőrben, a leukocytákban, s a serumban is előforduló közös antigéneket. (Maumenee, 1951., Billingham és Boswell, 1953., Polack, 1965., O'Gawa, 1966., Nelken és Nelken, 1962.) Ezek szerepe is fontos lehet a transplantatiót követő immunológiai folyamatokban. 168
