Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
Oláh I A hozzászólásban ismertetett módszer hasonlít az általunk alkalmazott perimetriás fúziósfrekvenciás vizsgálati eljáráshoz, amelyet már 100-ru'ü több esetben használtunk. Eddigi eredményeink szerint kb. 70%-os eltérést mutat a perimetriás eljárás azon adatokhoz képest, amelyeket a centrális vizsgálatokkal kaptunk. Szabó E. és Egres J A RHIN'О GEN CELLULITIS ORBITALISRÓL. A szerzők a heveny orrmelléküreggyuüadások orbitalis szövődményeivel foglalkoznak közös eseteik ismertetésével. Megállapítják, hogy az orbitalis cellulitis többnyire gyermekkorban fordul elő, aminek anatómiai és kórélettani okai vannak. A tünetek változatosak lehetnek, ezért a szemészeti és fül-orr-gégészeti határterületek megbetegedéseinek elkülönítése sokszor nem könnyű. Ezért megkísérli a határterületek leggyakrabban előforduló betegségeinek differenciáldiagnosztikai összefoglalását. A betegek először rendszerint a szemészeten jelentkeznek, az oki megoldás azonban leggyakrabban a fül-orr-gégész kezében van. Hangsúlyozzák a szemész és gégész együttműködésének fontosságát. Hozzászólás Csillag У -: Nem tudom eléggé hangsúlyozni a fül-orr-gégészek és szemészek közötti együttműködés fontosságát az orbita és látóideg megbetegedései esetében. Erre először а 20-ая években a Liebermann-testvérpár hívta fel a figyelmet. Zárszó Szabó E.: Mi is annak kihangsúlyozását szeretnénk kidomborítani, hogy mennyire fontos a szemészek és a gégészek szoros szakmai és baráti kapcsolat a . Pék L. és Jankovics R.: OR BIT A DAGANAT RITKA ESETE. A szerzők egy 76 éves orbitatumoros nőbeteg esetét ismertetik. A beteg ismételt részletes átvizsgálása során az exenteratió elvégzése utáni 1 és }/2 évvel sem találtak metastasisra vagy recidívára utaló jelet. Ismertetik a klinikai kép, valamint a szövettani készítmények differenciáldiagnosztikai nehézségeit. Vári/ I. és Betkó ,/.: ADATOK A MAGYAR SZEMÉSZET BIBLIOGRÁFIÁJÁHOZ. A szemészeti bibliográfia jelentősége. A magyar szemészet nagyjai, a szemészet haladása és változása a szemészeti irodalom tükrében. Hozzászólás Bíró I Szeretném kiemelni azt a lelkiismeretes, alapos és szép munkát, amely az. előadó részéről megnyilvánult a magyar szemészeti bibliográfia elkészítése során. Zárszó Vári/ I Köszönöm Bíró tanár úrnak az elismerő szavakat. Baján M. és Halmai 0.: PSEUDOLENTICONUS: KÉTOLDALI KETTŐS GYÚJTÓPONTÉT LENCSE ESETÉ. A szerzők egy ritkaszámba menő fénytörési rendellenességet ismertetnek. A 22 éves fiatalember azon panaszával kereste fel ambulanciánkat, hogy közeire viszonylag jól lát, de távoli látása 4 év óta fokozatosan megromlott. Az elvégzett vizsgálatok tisztázták, hogy olyan sajátságos elváltozással állunk szembe, amelyet a világirodalomban kettős gyújtópontú lencsének neveznek. A szemészeti elváltozásokhoz egyéb fejlődési rendellenességek (ren triplex és pectus carinatum) társultak. A diagnózist az objektív vizsgálatok és a lencse központi részeinek fénytörésével az objektív vizsgálatok és a lencse központi részeinek fénytörésével összhangban levő üvegkorrekció tökéletesen alátámasztják. Hozzászólások Bíró 1 Szeretném felhívni az előadó figyelmét arra, hogy Galla E. a Szemészeti Tanulmányok 1948-as kötetében foglalkozott a lens bifocalis problémáival. Váry I.: Az „olajcsepp-jelenség”-re szeretném felhívni a figyelmet, amely a bifokális lencséjű gyermekek esetében észlelhető. Egy galaktosemiás csecsemő szemében a kettős gyújtópontú lencse úgy nézett ki, mint a piros vízben úszó olajcsepp. Zárszó Baján M( Bírónak) Az idő rövidsége miatt nem térhettünk ki az irodalmi adatokra. (Várynak) Vogt az ismertetett jelenséget a lenticonusnál írta le, míg a bifokális lencse esetében hasonlóról nincs említés. Zárszó 159
