Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-03-01 / 1. szám
Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemészeti Klinika (Igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Az ablatio retinae gyógyításának fejlődése az utóbbi évtizedekben G ÁLLJA NOS — VARGA MARGIT A primaer ablatio retinae oka az esetek túlnyomó többségében az ideghártyában képződött szakadás. A szakadás keletkezésében egyrészt vitreo-retinalis adhaesiók, illetve az üvegtest összetételének megváltozása, mint a hvaluronsav csökkenése okozta elhígulás, másrészt a retina szövetében létrejött elváltozások játszanak szerepet. Ezek fennállása esetén, mint kiváltó tényező a test- és szemmozgások okozta mechanikai hatás döntő jelentőségű. A lyuk önmagában még nem okoz szükségszerűen ablatio retináét. Több szerző és magunk is megfigyeltünk mellékes leletként leválás nélkül szakadásokat. A retina leválásának közvetlen előidézője a subretinalis folyadék képződése. Bulnes, Magitot és Metwas nézete szerint a subretinalis folyadék a secernáló pigment-epithelsejtek produktuma. Niedermeier, Santoni, Poos szerint a choriocapillarisok áteresztőképességének megváltozása hozza létre. Godtfredsen viszont azt tételezi fel, hogy az nem más, mint a retinalyukon beszivárgó üvegtesti folyadék, mivel hvaluronsav-tartalma magas. A lvukképződés, mint szövetroncsoló folyamat, ugyanis hyaluronidasét szabadít fel. Az ablatio gyógyulásának feltétele a szakadás lezárása és a retina visszafekvésének lehetővé tétele. A szakadás aetiologiai jelentőségét már 1870-ben Wecker felismerte és 1889-ben Addario, Schoeler és Deutschmann különböző módszerekkel megkísérelték a Ivük elzárását. Az elvet Gonin vitte diadalra 3 évtized elmúltával. A lyuk elzárására leggyakrabban ma is a Larsson—Were által kidolgozott diathermiával történő megoldást használjuk. Uj változata a transbulbaris endodiathermia (Mamoli, Dellaporta, Gentil, Kuboki). Nagy előnye, hogy a szemfenék közvetlen ellenőrzése mellett végezhető elsősorban a hátsó póluson elhelyezkedő lyukak lezárása. Hátránya, hogy beszúráskor a retina a tűhöz tapadhat, a szúrcsatornában borusság, majd később vitreoretinalis kötegképződés alakulhat ki. Az újabban kidolgozott lyukelzáró módszerek között leggyakrabban a photocoagulatiót használjuk. Alkalmazhatjuk önálló műtétként, vagy egyéb műtéti megoldásokkal kombináltan. Sikeres effektus csak fekvő, legfeljebb 2—3 /f-nyit előemelkedő retinán érhető el. A pontos gócelhelyezés és dozírozhatóság következtében a roncsoló hatás lényegesen kisebb területre korlátozható, mint diathermiás beavatkozásnál. Szükség esetén többször is ismételni lehet. A retina alapjához közelítésére ma már igen sok megoldás kínálkozik, így a photocoagulatiós szakadás-zárás indicatiós területe egyre tágabb. Nagy segítség azon esetekben, amikor a klasszikus diathermiás műtéttel a lyukat nem sikerült teljesen zárni, a retina lelapult, de félő, hogy mozgás hatására újra le fog válni. A klinikai szempontból még kísérleti stádiumban levő laser sugár az ablatio retinae gyógyítása szempontjából a photocoagulatióhoz képest előnyös és hátrányos tulajdonságokkal rendelkezik. Előnye, hogy igen rövid az expositiós idő, kicsi és mélyre terjedő gócok képezhetők. Hátrányos tulajdonsága viszont, hogy igen kicsi a különbség a therapiás és roncsoló dózis között és a coagulatiós góc nem ellenőrizhető azonnal, hanem csak órák elteltével. Indicatiós területe egyébként a photocoagulatióval azonos. Bietti kísérelte meg először 1934-ben az ablatio fagyasztással történő gyógyítását. Sokáig elfelejtett módszerét Lincoff és munkatársai elevenítették fel valószínűen Krwaicicz sikeres cryoextractiói nyomán. Elektróda helyett —20°— 14