Szemészet, 1967 (104. évfolyam, 1-4. szám)
1967-06-01 / 2. szám
A degeneratív elváltozás azonban ritkán áll meg ebben a stádiumban. A továbbiakban a kötőanyag mucopolysaccharidáinak megváltozására a collagen - rostok külső mucopolysaccharida burkában is változás áll be. A szaru collagenrostjainak mucopolysaccharidái inkább Partridge, Loeven, Romhányi véleményével egyezően savanyú mucopolvsaccharidák. Ezt bizonyítja az intact rostok metachromasiája, alciánkék és Hale positivitása. A rostok polvsaccharida burkainak degenerálódásával megszűnik a rostok stabilizációja is, szövettanilag fibrillumok lesznek láthatóvá a nyalábok belsejében (7. ábra). A biochemiai enzvmatikus folyamatok gátlásával és a collagen-rostok szétesésével egvidőben megindul a hám degeneratiója. Ezzel védő functiója megszűnik. Az elülső harmad degeneratiója csak a hám nagyfokú károsodása után jön létre. Kezdetben a stroma raetachromasiás festődése is részben megtartott. A degeneratio fokozódásával elvész a metachromasiás festődés, szétesnek a rostok, felrakodás jön létre a Bowman-merabrán és a hám között, melyben helyenként kis kerek és nagymagvú ovális sejtek láthatók. A felszaporodott anyag degenerált rostok halmazából áll. Erre mutatnak a bennük helyenként látható fibrillumok. A rostok degeneratiójának a kezdetén a fix-sejtek száma jelentősen csökkent. A hyalokeratopathia szövettani I. stádiumára tehát a következő jelenségek jellemzők: 1. endothel-hiánv, 2. Descemet-károsodás, 3. a hátsó stroma duzzadása és elszürkülése, 4. hám-degeneratio kezdeti jelei, 5. esetleg degeneratiós termékek felszaporodása a hám alatt, 6. a stroma metachromasiájának elvesztése. A második stádiumban megindul a szaru hegesedése. Az első stádiumban elkezdődött degeneratiós folyamat progrediál. A hám és a Bo wman -mem bran súlyosan kái'osodott, helyenként hiányzik. A stroma szövetnyalábjainak degeneratiója tovább folytatódik, a limbushoz közeleső részeken, a szaru hátsó felszíne felé eső területeken megjelennek az erek. Az erek megjelenését a tejsavtartalom növekedése segítheti elő (Imre). Megszűnik a cornea viszonylagos sejtszegénysége. Az erekkel fiatal kötőszöveti sejtek vándorolnak a szaru belsejébe. Az erek pericytái, mint pluripotens sejtek fibroblastokká alakulhatnak. Ezek a sejtféleségek azon a területen halmozódnak fel elsősorban, ahol az üvegtest szorosan tapad a szaruhoz. A /7. stádiumot tehát 1. a hámkárosodás súlyosbodása, 2. a Bowmanmembran degeneratiója, illetve eltűnése, 3. az ereződés megindulása, 4. a kötő szöveti sejtek felhalmozódása jellemzi. A III. stádiumban (8. ábra) jellemző a retrocornealis membrán képződése, mely collagen-rostokat tartalmazó kötőszövet. Az a tény, hogy a membrán mindig ott kezd kialakulni, ahol az üvegtest a szaruhoz tapad, felhívja a figyelmet az üvegtest szerepére a membrán képződésében. Magas hyaluronsav tartalmával, mint depot szerepelhet az extracellularis rostképzésben és anyagot szolgáltathat a collagen-rostok külső mucopolysaccharida burkához. A rostképzéshez szükséges sejtek az erekkel kerülnek a szaru szövetébe. A sejtekben megindul a glycin-prolin-hydroxiprolin molekula képzése. A plasma erős metachromasiája és alciánkék, astrablau positivitása azt bizonyítja, hogy a sejtek savanyú mucopolysaccharidát termelnek. Az új rostok mintegy a szaru védelmére termelődnek és a Descemet membrán mentén kúsznak a szaru hátsó felszínén az összenövéstől kiindulva. A retrocornealis membrán egy része fiatalabb, amit bizonyít ezen területek alciánkék positivitása. A PÁS positivitást mutató többi rostok szulfatálással metachromasiássá tehetők. Ha az erek a retrocornealis membránba is benőnek, a membrán tetemesen megvastagszik, eléri a szaru hátsó felszínét és hegesedés indul meg benne a 106
