Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-06-01 / 2. szám

téti sebcsatornának tátongása az ábrák tanúsága szerint igen kifejezett. A szöveti sejtreakció olyan gyér, hogy mindkét szerző összehasonlításként közli 1—1 enzym nélkül operált szem sejtdús szöveti képét. Azt azonban elfelejtették megemlíteni, hogy milyen korú egyénekről van szó az alpha-chymotrypsin nélkül végzett műtétek esetében. Ha ugyanis ez utóbbiak a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, akkor természetes, hogy a műtéti hegszövet képződése és sejtdússága minden metszetben jól észlelhetővé válik.

Hogy a beteg kora is fontos szerepet játszik a műtéti sebcsatorna regenerates folyamatában, az elmondottakon kívül 78 éves férfibetegünk és Fanta 65 éves nőbetege gyógyulási folyamatának összehasonlítása is bizonyíthatja. Annak ellenére, hogy mindkét operált szemén 6 nappal, ill. egy héttel a műtét utáni, tehát gyakorlatilag ugyanazon sebgyógyulási fázis szöveti képe látható, a 13 esztendővel idősebb betegünk sebcsatornájának regeneratiós folyamata vontatottabbnak, sejtszegényebbnek bizonyul.

Ad 3. Az alpha-chymotrypsinnel operált 3 szemgolyóban a szivárványhártya és csarnokzug, főleg a ligamentum pectinatum vérbősége, oedemája és lymphoidsejtes beszűrődése egyöntetűen felismerhető volt histologiailag. Offret munkatársaival a szivárványhártya és sugártest környékén feltalálható gyulladásos elváltozásokat műtéti traumának, ill. az operáció alatti többszörös behatolás következményének és nem enzym hatásnak tulajdonítja. Fanta szerint a csarnokzugban, főként annak alsó felében a Schlemm-csatorna előtti sejtek és szövetrészletek kifejezetten duzzadtak és részben sejt, ill. magdegeneratio is kimutatható. Az enzym nélkül operált szemben hasonló jelenségeket nem észlelt, így szerinte jogosnak tűnik annak feltevése, hogy a csarnokzug területének ezen sejtelváltozásai a fermenthatás következményei.

Ez idő szerint tehát histológiai vizsgálattal még nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy az alpha-chymotrypsinnel operált szemek csarnokzugi elváltozásai az enzym-hatással összefüggésbe hozhatók-e vagy sem. Az azonban kétségtelen, hogy a csarnok elhúzódó helyreállása (Konstas és Chachamidis eseteinek 33%-ában) vagy késői elsekélyülése {Le Grand, Claes, Lecompte és Debase eseteinek 9%-ában) végül is secundaer glaukomához vezet {Lugossy eseteinek 1,6%-ában). Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a szem további sorsa szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy mennyi alpha-chymotrypsint, milyen erővel fecskendezünk a szembe és mennyi ideig hagyjuk benne.

Következtetés

Egy 72 éves nő és egy 78 éves férfi szürkehályogműtét utáni tüdőembolia miatt exitált. A nő bal szeme 2 nappal, jobb szemé 1 héttel és a férfi jobb szeme szintén 1 héttel az enzymatikus zonulolysis után enucleatiora került. így lehetővé vált a sebgyógyulás különböző fázisainak szövettani analízise, összehasonlítva egy 87 éves nő jobb szemének sebgyógyulásával, aki enzym nélkül végzett hályogműtét után szívelégtelenség miatt szintén exitált. A vizsgálatok alapján arra lehet következtetni, hogy

1. a leginkább szembetűnő jelenség : a szövetek gyér sejtes reakciója nem annyira az enzymhatásnak, mint inkább az idősebb kornak a velejárója.

2. a sebszélek különböző mértékű regeneratiós folyamata pedig kétségtelenül a kor függvényének tekinthető,

3. a szivárványhártya és a csarnokzugi szövetrészletek vérbősége, vizenyője és beszűrődése részint a műtéti beavatkozásnak, részint a fermenthatás késői reakciójának következménye.

Ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki dr. Тапка Dezsőnek, valamint dr. Orbán Tibornak a histologiai munkában nyújtott nagyon értékes segítségéért.

82