Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-06-01 / 2. szám
Hisztológiai eredmények A cornea vastagsága normális. A felszín egyenetlenségét a hám egyenetlen lefutása okozza. A normálisan ötsoros epithelium nagy variabilitást mutat, ami összefügg a subepithelialisan felhalmozódott anyag mennyiségével. A basalis sejtek nagy variációt mutatnak. Egyes sejtek határa elmosott, protoplazmájuk megkevesbedett, halványan festődik, magjuk picnotikus. A hám alatt kóros szövetszaporulat látható, mely helyenként a hám közé is benyomul és néhol eléri a felszínt. Ez az anyag részben duzzadt kollagén rostokból áll, nagyrészt azonban struktúra nélküli, van Giesonnal sárgára, azánnal és Masson trichrommal pirosra színezdődik (1. ábra). Wasserblauorcein festéssel helyenként finom szálakat lehet a homogen anyagban kimutatni. 1. ábra. Rácsos degeraratiójú cornea. Azán festés. Az epithel nagy variabilitást mutat. A Bowman-menbrán szakadozott. A hám és a Bowman között látható a kóros szövetszaporulat 2. ábra. A substantia propria felső harmadában található csomós elváltozásos körül a kollagén-rostok szétnyomottak. Wasserblaufestés A Bowman-membrán szakadozott, helyenként megszűnik, festődése gyengébb. Felső felszínéhez erősen festődő lemez fekszik hozzá, mely a subepithelialis anyagtól élesen elkülönül. A substantia propria felső harmadában találhatók a vonal- és pontszerű elváltozások (2. ábra). Ezeknek a csomóknak a belseje homogén, a subepithelialisan felhalmozódott anyaghoz hasonlóan festődik. Az amorph anyag környékén a kollagén-rostok duzzadtak, fragmentáltak, struktúrájuk elmosott, környezetükben az ép kollagénrostok szétnyomottak. A kóros termék helyenként az ép rostokhoz csíkszerűen hozzáfeküdve helyezkedik el. A Descemet membrán és az endothel kóros elváltozást nem mutat. A szaruhártya idegrostjai normális lefutásúak. Hisztokémiai eredmények A subepithelialisan és a parenchyma felső harmadában felhalmozódott anyag pontos megismerésére célszerűnek látszott hisztokémiai reakciókat végezni. A szénhidrátok hisztokémiájában az egyik gyakran használt reakció a Ritter— Oleson által leírt kombinált Hale-PAS methodus. Előnye, hogy megfelelő kiegészítő eljárásokkal egymás mellett lehet kimutatni a savanyú és neutralis mucopolysaecha-74
