Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-03-01 / 1. szám
Kísérletesen létrehozott mészsérülés gyógyítása lamellaris keratoplasticával ALBERTH BÉLA, ZAíXCZ MAGDA, RÄCZ JÓZSEF és SÜVEGES ILDIKÓ A mészsérülés, melynek tragikus következményei közismertek, a leggondosabb megelőző rendszabályok ellenére is egyre gyakrabban fordul elő. A sérültek kezelése a szemészek sokat és helyenként szenvedélyesen vitatott problémája. Mindenki megegyezik azonban abban, hogy adott esetben mind a konzervatív, mind az operatív kezelésre szükség van. A konzervatív kezelés nagyjából 3 elv alapján történik. 1. Értágítókkal (tolazolin, acethylcholin, priscol, hypertoniás oldatok), igyekszünk hyperaemiát létrehozni és megakadályozni a széli hurokhálózat elpusztulását. 2. Kémiailag igyekszünk megkötni vagy közömbösíteni a meszet (Oksala — aethylendiamintetraecetsav, C Vitamin). 3. Sajátvér injectiókkal (Bacskulin, Molnár). Ez utóbbi hatásmechanismusa nem egészen tisztázott. Tapasztalataink szerint mégis ezzel érhetjük el a legjobb eredményt, különösen ha értágítókkal kombináljuk. Műtéti kezelésként hosszú ideig a .Demgr-plastica volt a legelfogadottabb eljárás. Tapasztalataink szerint ez a rossz kozmetikai eredményt adó műtét megmenti ugyan a fényérzést, de több látást később sem érhetünk el, mert az ilyen szemeken végzett szaruhártyaátültetés mindig eredménytelen. Jobb műtéti megoldás Passow eljárása, mert a peritomia lehetővé teszi a toxicus oedema gyors megszűnését, a depot kiürülését. Jobb azért is, mert e műtét kapcsán mész és operatőr nem pusztítja együttesen a conjunctivát, mint az -Dem’g-plasticánál történik. A mész azonban igen gyorsan behatol nemcsak a conjunctivába, hanem a corneába is. Ily módon hiába távolítjuk el a necroticus conjunctiva részleteket és pótoljuk szájnyálkahártyával, ha a corneába ivódott depot zavartalanul fejti ki továbbra is roncsoló hatását. Ugyanezt mondhatjuk Passow műtétére, de ez vonatkozik az összes konzervatív kezelési módokra is. Majdnem azt mondhatnánk, hogy hyperaemisáljuk a conjunctivát, kimetszünk a necroticus részekből vagy bemetsszük azt, hogy a cornea el ne szürküljön a táplálkozási zavar következtében. A corneát azonban, amit meg akarunk menteni, érintetlenül hagyjuk és sorsára bízzuk a benne levő mésszel együtt. Ezek a meggondolások vezettek bennünket arra, hogy a mész-depot éppen olyan gyorsan távolítsuk el a corneából, mint —ahogy ezt eddig tettük — a conjunctivából. Más szóval, végezzünk először azonnal a sérülés után totalis lamellaris keratoplasticát, amivel eltávolítjuk a cornealis mészdepót és másodsorban gondoskodjunk ennek eliminálásáról a cornea környezetéből, tehát a conjunctivából is. Valószínűnek látszik, hogy a transplantált ép corneaszövet még rossz környezet, rossz táplálkozási viszonyok mellett is inkább átlátszó marad, mint a súlyosan sérült, mésszel beivódott saját cornea. A keratoplastica mai technikája mellett ez a megoldás nem látszik különösen kockázatosnak, annál inkább logikusnak és megkísérlendőnek. Elschnig és Ascher még reménytelennek tartotta a friss mészsérülés keratoplasticával történő gyógyítását, Heine 1963-ban megjelent közleményeiben azonban már lehetségesnek véli a primer lamellaris műtétet. Kísérletei során 4x4 mm-es mészsérülést hozott létre és 1—3 órán belül lamellaris keratoplasticát végzett. Ilyen viszonyok azonban nem fordulnak elő emberen, ezért mi arra törekedtünk, hogy az emberi mészsériiléshez hasonló körülmények között végezzünk kísérletet. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Kettesy Aladár egyetemi tanár) 6 A
