Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-03-01 / 1. szám
Kiirtott nyirokcsomó eca. diónyi. Tokja épnek látszik. Metszlapja puha, fészkes szerkezetű, a fészkek finoman mirigyes szerkezetet mutatnak. A metszlapot apró elhalások tarkítják. Feldolgozott metszetében nyirokszövetet csak a széli részeken találni, egyebütt a korábbi vizsgálatokban találtakhoz hasonlóan daganat burjánzás látható (6. ábra). A burjánzás itt is sok helyen megtartotta cysticus-szemölcsös jellegét, azonban ilyenek mellett nagy számban vannak a korábbi (primaer) tumorban nem látott szűklumenű apró mirigyek is. — A sejtatypia különösen az utóbbiakban mutatkozik. Kórszöveti diagnosis : Cystadenoma (partim papillare) carcinomatosum metastaticum a nyirokcsomóban. Sima sebgyógyulás után 1963. V. hó 10-én hazaengedtük. További ellenőrzésen nem jelent meg, ápolónő unokája elmondása szerint 1963 novemberében agyvérzést kapott, balolduli bénulással, vizelési, székelési zavarokkal és így állapota egyre romolva, november végén meghalt. Az általunk észlelt eset sok tekintetben egyedülálló. Ezért és az általa felvetett érdekes problémák miatt közlése indokolt. Észleletünk sajátosságai a következők : Az iris daganatai között cystadenoma papillaret ez ideig nem észleltek. Ugyancsak nem észlelték eddig, hogy ezen tájék daganatai között akadt volna olyan, amelyik távoli metastasist is adott volna. Az intraocularis tumorral egyidejűleg a túloldali szemhéjban is észleltünk egy azonos szerkezetű tumort. A daganatot nem mellékleletként észleltük, hanem az enucleatio emiatt történt. A tumor hvphaemaképződéssel járt. Ez magyarázta a téves uveitis plastica beutaló kórismét. Az esetünk által felvetett problémák közül a legérdekesebb az észlelt daganatok összefüggése. Az első észlelés során nem látszott valószínűnek, hogy a bal szemhéj és a jobb oldali iris daganata között, azonos szöveti szerkezetük ellenére, áttételes összefüggés lenne. Nemigen volt ugyanis elképzelhető, hogy akármelyik a kettő közül áttétel útján képződött volna a másikból anélkül, hogy egyidejűleg egyebütt is ne képződtek volna áttétek. Ez legföljebb azonos oldali megjelenés esetében lett volna elképzelhető. Az iris két daganatos csomójára nézve két elképzelésünk is volt. Egyrészt lehetségesnek tartottuk, hogy mind a két csomó elsődleges volt, de másrészt azt sem tartottuk kizárhatónak, hogy az egyik, az irisgyöki alsó, az iris felső daganatos csomójából daganatrészek lehullásából másodlagosan, per implantationem, képződött. A szemhéjdaganat recidivája és a nvaki nyirokcsomó-áttétek jelentkezése után a kérdést újból mérlegelés tárgyává tettük. Tekintettel arra, hogy az enucleált jobb oldali bulbus helyén kiújulásnak semmi nyoma nem volt, a fejlemények azt bizonyították, hogy az azonos oldali nvaki nyirokcsomók daganatának csírái még az enucleatio előtt szóródtak az iris daganatából, anélkül, hogy ez az első klinikai észlelés során felismerhető lett volna. A bal felső szemhéj újabb daganatát a teljes kórlefolyás után is recidivának tartjuk. Mivel a jobb oldali iris és a bal oldali felső szemhéj azonos szöveti szerkezetű tumora között a teljes kórlefolyás ismeretében is alig képzelhető el áttételes összefüggés, felvetődik a kérdés, vajon vannak-e olyan endogen vagy exogen körülmények, adottságok, melyek egy szervezet két vagy több különböző helyén egyszerre teszik lehetővé azonos szöveti megjelenésű daganat kifejlődését. Hogy a szemhéjon cystadenoma papillare egyébként is előfordul, azt egyikünk (Orbán) (7) vonatkozó észleléséből is tudjuk. 52
