Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-03-01 / 1. szám
a diktvomák — definíciójuk és általános viselkedésük révén — a primitív neuralis cső származékaiból kiinduló agytumoroknak tekintendők. Mint ilyenek — Malone szerint — nem rendelkezhetnek más „intrinsic” stroma alkatrésszel, mint neurogliával. Érthető ezek után, hogy Malone a következő sajátosságokat tulajdonítja a diktyomáknak : 1. Az embryonális retinához hasonló sejtes hártyák. 2. A ciliáris hámhoz pontosan hasonlító hártyák. 3. Rosetta-képződéses területek, mint neuro-epitheliomában és retinoblastomában. /. Festenyzett hám. 5. Neuroglias területek. 6. Porcot tartalmazó kis szigetek. Esetünkben nem találtunk porcot tartalmazó részleteket, valószínűleg azért, mert gyorsan fejlődésnek indult a daganat a diagnosztikus csarnokcsapolás után. Az irodalomban ismertetett esetek tanúsága szerint a diktvomák általában igen lassan növekednek, ezért történik több helyen említés a porcképződésről (Böck 1929, Schepkalowa 1941, К lien 1939, Fraliclc és Wilder 1949, Kesavachar és Junnarkar I960 stb.). A lassú daganatfejlődés következtében több esetben hosszú idő telt el az első tünetek észlelésétől a szem eltávolításáig. Cardeli és Starbuck ebből a szempontból főként Rubino, Andersen, Redslob és Rock esetét tartja jellemzőnek. Rubino (1941) egy hároméves kisleánynál észlelt „fehér pupilla”-t és bár 10 éves korában már lehetővé vált a daganat kórismézése, az idős szülők ellenkezése miatt csak 19 éves korában kerülhetett sor az enucleatiora, amikor áttörte a diktyoma a szem burkait . Andersen (1948) esetében a születés óta gyanított daganat eltávolítása csak a gyermek 16 éves korában történt meg a diktyoma lassú, fokozatos növekedése miatt. Redslob (1923) a születés óta meglevő buphthalmust csak a gyermek 11 éves korában távolította el, amikor a daganat áttörte az ínhártyát és a szemgolyón kívüli masszát produkált. Böck (1929) 16 éves kisleány esetét ismertette, akinek nyolcéves kora óta vak volt az egyik szeme ; az eltávolított szemgolyón a daganat episcleralis terjedése volt megfigyelhető. Esetünkben viszont olyan gyorsan növekedett a diktyoma, hogy a megtévesztő alakban — idült cyclitis — jelentkező első tünetek észlelése után másfél évvel szövettani vizsgálattal kétségtelenül igazolható volt a kórisme. A szülők ellenkezése miatt azonban a viszonylag gyors és pontos diagnózis ellenére is későn került sor a szemgolyó eltávolítására, mert már néhány hónap múlva a fül előtti mirigyben áttét képződött. Hasonló áttét képződésére az irodalomban eddig ismeretessé vált mintegy három tucat diktvomás eset közül kétszer történt említés. Schepkalowa (1941) beszámolója szerint hónapos gyermek szemének eltávolítása után egv esztendővel az orbitában és nyirokcsomókban a daganattal azonos struktúrájú burjánzás volt található. Malone (1955) három éves gyermek diktyomás orbitájának exenterátiója után észlelt kiújulást. Amikor három évvel később bekövetkezett a halál, nemcsak az agyban és koponyacsontokban volt kimutatható a metastasis, hanem mikroszkópos alakban még a tüdőkben is megtalálható volt a histolégiailag azonos szerkezetű daganatos burjánzás. Esetünkben, miként Newell (1956) esetében is a kezdeti megtévesztő — cyclitesre emlékeztető — tünetek miatt nem került sor korai enucleatiora, így megfigyelhető volt a daganat szokatlan lefolyású, gyors, rosszindulatú burjánzása. Az irodalmi közlések tanúsága szerint nem egyszer azért történhetett meg hamar a szem eltávolítása, mert retinoblastomára emlékeztető alakban jelentkeztek a diktyoma első tünetei, mint pl. Kesavachar és Junnarkar (1960), Sedlácek (1962) stb. esetében. Azonban, miként esetünkből is látható, a dik-45
