Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)
1966-03-01 / 1. szám
Mydriaticumok hatásának összehasonlító vizsgálata DABABOS GYÖRGY Az utóbbi időben kísérletek történtek olyan mydriaticumok előállítására, amelyek tökéletes cycloplegiát hoznak létre, de hatásuk rövid ideig tart. Ma több ilyen készítmény van forgalomban ; ezeknek a hatását atropinnal és scopolaminnal hasonlították össze. Ilyen vizsgálatot végzett Volkmar és Willomitzer a „Roche" gyár gyors hatású mydriaticumával. Homatropinnal hasonlította össze és skiaszkópiával vagy refraetometerrel ellenőrizte. Mydriaticumok hatását elsőízben Donders vizsgálta. Bigg, Alpern és Bennett a sympathicus idegrendszer izgatásával létrehozott accomodatiós bénulást mérték. Nagyobb anyagon Dóczy hasonlította össze scopolamin és atropin hatását. Nem talált significans eltérést a két szer között. Pemberton és Brown orphenadrin citrát hatását vizsgálta az accomodatióra ; ezzel párhuzamosan az AC/A viszony megváltozását is megfigyelte. Rasgorshek homatropinnal és zephirannal végzett méréseket ; azt találta, hogy bizonyos fokú eltérés mutatkozott a maradék alkalmazkodás mértékében különböző fénytörési hibáknál. Wolf és Hodge atropinnal, methvlatropinnal és homatropinnal végeztek összehasonlító vizsgálatokat és megfigyelték a maximális cvcloplegia tartamát. A szerzők a maradék alkalmazkodás mértékét közelpont, illetve távolpont meghatározással állapították meg. Az atropin és scopolamin a cycloplegiát — mint ismeretes — a eholinerg végkészülékek bénításával hozza létre. Ugyanezen hatásmechanizmus alapján hat a Cyclopent is (beta-diaethyl-aminoaethyl-(-l-hydroxycvclopentyl)-phenylecetsavas-eszterhydrochlorid 0,3%-os isotoniás oldata), mely az úgynevezett gyors mydriaticumok egyik fajtája (gyártja a Német Demokratikus Köztársaság). A becseppentés után 20—30 perced éri el a maximalis hatását és a cycloplegia 24 óra alatt teljesen megszűnik. A szer alkalmas refractio meghatározáshoz, műtéti előkészítésként és a szem gyulladásos megbetegedéseinél. Összehasonlító vizsgálatokat végeztünk a scopolamin, atropin és a cyclopent hatása között. A maradék alkalmazkodás nagyságából következtetni lehet a szerek hatékonyságára. A refractiót skiaszkópiával mértük és mérés után tágított pupilla mellett teljes correctióval a látóélességet határoztuk meg. Ezután került sor a maradék alkalmazkodás meghatározására, Colenbrander módszere szerint. Az ismeretes eredeti eljárást bizonyos mértékig módosítanunk kellett, ugyanis Colenbrander erős concav üvegeket használt, ezt kísérleteinkben a várható kisfokú alkalmazkodás miatt nem alkalmazhattuk. Ezért —2,0 és —1,0 D-ás üveget használtunk, mellyel tizedesnvi pontossággal tudtuk az alkalmazkodást mérni. A szerek becseppentését a következőképpen végeztük : A Cyclopent esetében a gyermeket a vizsgáló asztalra felfektettük, mindkét szemet feltártuk és két cseppet adtunk. Pár másodpercig a szemet feltárva tartottuk, hogy a folyadék a kötőhártyazsákban jól eloszoljon. 25—'.10 perc múlva skiaszkópiát végeztünk, majd azonnal korrigáltuk az esetleges ammetropiát. Ezután a maradék alkalmazkodást vizsgáltuk. Ugyanezen betegeknek a Cyclopent adása után atropin 1,0 %-os oldatát írtuk fel otthonra, hogy azt 3 napig naponta 3 X cseppentsék. A negyedik napon a gyermek fénytörését skiaszkópiával újra meghatároztuk és korrigálva a maradék alkalmazkodást mértük. A 0,2 %-os scopolamin oldatot azzal a különbséggel adtuk, hogy a cseppeket mi cseppentettük be a vizsgálat előtt 1 órával. A három csoportban 30—30 gyermeket vizsgáltunk meg és a talált eredményeket táblázatban összesítettük. A két szemet külön-külön vizsgáltuk és értékeltük. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kettesy Aladár egy. tan.) közleménye 34
