Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-03-01 / 1. szám

— elektív fájdalomcsillapítóként hat (gondolunk itt elsősorban a herpes zosteres fájdalmakban kifejtett jó hatására),

— antiphlogistikus szer és a fájdalomcsillapítás ezzel összefüggő, másodlagos hatás.

Az emetin virostatikus, illetve virocid hatásának lehetőségét Jorda és mtsai vetették fel [5], de erre vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek. E kérdéssel — tudomásunk szerint — mások sem foglalkoztak.

A fájdalomcsillapító effektust vizsgálva, Jorda és mtsai állatkísérletben azt találták, hogy az emetinnek elsődleges analgetikus tulajdonsága nincs hőingerekkel szemben [5].

Ugyancsak Jorda és mtsai végeztek kísérleteket az emetin antiphlogistikus hatásmódját kutatva [5]. Kimutatták, hogy a patkánytalpon előidézett Selyeféle formalingyulladást az emetin jobban gátolja, mint a phenylbutazon és az emetinnel kezelt állatoknál a kifekélyesedés alig volt észlelhető a kísérlet 10. napján, míg a kontrollcsoport és a phenylbutazonnal kezeltek fekélye súlyos volt. Az emetin a patkánytalpon létrehozott hyaluronidase-duzzanafot is csökkentette. Ez utóbbi kísérleti eredmény, valamint az a gyakorlati tapasztalat, hogy a skorpiócsípés hyaluronidase-természetű méreganyagát a csípés helyének emetinnel való körbefecskendezése semlegesíti, vetette fel a gondolatot, hogy az emetin a hyaluronsav-hyaluronidaserendszerre hatva fejti ki kedvező — általunk is tapasztalt — terápiás hatását. Ezért az emetin hatásmechanizmusának vizsgálatára modell-kísérletet dolgoztunk ki.

Ludány és mtsai kísérletekben bizonyították, hogy a hyaluronidase a leukocyták phagocytosisát nagymértékben fokozza [7, 9]. Ebből kiindulva vizsgáltuk, hogy az emetin ezt a phagocytosist fokozó hatást megváltoztatja-e vagy sem.

Methodika

Phagocyta-vizsgálatainkhoz a Platonov—Ludány—Vajda módszerét alkalmaztuk. 1 ml 19 mg% Na-citratot tartalmazó Ringer-oldathoz 0,2 ml emberi vért adtunk, majd 0,1 ml mennyiségben a különböző töménységű vizsgált oldatokat. A kontroll csövekben ezeknek megfelelő Ringer-oldatot alkalmaztunk. Mindegyik csőbe 0,1 ml oly bacterium-suspensio került, melynek mm3-e 10 000 000 csírát tartalmazott. A bacterium-suspensiókat ampullákban alacsony temperaturán előre lvophilizált staphylococcus pyogenes aureusból mindig frissen készítettük. Így elértük, hogy a phyagocytált coccusok mindig ugyanazon törzsből és tenyészetből származtak. A phagocvta-rendszereket 37°C-os thermostatba helyeztük, miközben 10 percenként összeráztuk. Az incubatiós idő eltelte után centrifugáltuk (500 fordulattal percenként, 3 percig). Az üledékből kenetet készítettünk és azt Pappenheim szerint megfestettük. Mindenegyes kísérletben megszámoltuk, hogy 200 leukocyta hány staphylococcust phagocytált. A kontroll értéket 700-nak véve, az eltéréseket ehhez az alaphoz viszonyítottuk %-ban. Statisztikai számítások útján megállapotottuk, hogy a számolás hibahatára (szóródás) <5 < + 8 %. A rendszerben használt kevés cifrát a leukocvták phyagocytosisára hatástalan (Allgöwer). A vizsgálatokhoz Hyason ,,Organon”-t használtunk. Az emetinhígításokat Ringer-oldattal végeztük.

Kísérleti eredmények

Legelőször azt tisztáztuk, hogy az emetin különböző hígítású oldata egymagában milyen hatással van a phagocytosisra. A phagocytáló rendszerhez az emetin különböző hígítású oldataiból 0,1 ml-1, illetve kontrollként 0,1 ml Ringer-oldatot adtunk. Egyegy hígítási értéknél 6 ízben határoztuk meg a phagocytosisváltozást %-ban. Eredményeinket az 1. ábra foglalja össze, melyből jól kivehető, hogy az emetin igen nagyfokú hígításai is kifejezetten csökkentik a leukocyták phagocytáló tevékenységét. Az 1 : 1 000 000 hígítású emetin oldat úgyszólván már hatástalan volt: a kontrollcsoporthoz képest phagocytosis-csökkenést nem okozott.

A továbbiakban phagocytarendszerünkhöz 1 TRU mennyiségű hyaluronidaset adtunk és vizsgáltuk, milyen mértékben változtatja meg a phagocytosist. 9 csőben vizsgálva, átlagosan 34%-os emelkedést találtunk (2. ábra, 2. oszlop).

26