Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-03-01 / 1. szám

I. Korchmáros, A. Opauszky: Experiences in the therapy of hydros phthalmus.

Experiences of 111 eyes with hydrophthalmus of 63 subjects observed during 18 years are reported. Blindness developed practically in more than a half (55.5 per cent) of the eyes with hydrophthalmus. 114 different surgical interventions performed on 63 eyes to decrease ocular tension had favourable results only in 30 cases. From 25 eyes which did not undergo surgical intervention following conservative treatment or spontaneously ocular tension was normalized. A „directed” incision of the Barkanmembrane covering the chamber angle is considered as aetiological therapy. According to the view of the authors the mechanism of recovery following drug therapy or spontaneous compensation is due to the fact that secondary to the stretching of the constituents of the chamber angle the Barkan membrane becomes mechanically permeable.

I. Korchmáros und A. Opauszky: Erfahrungen in der Heilung des Hydrophthalmus.

Die Verfasser berichten über ihre im Laufe von 18 Jahren gewonnenen Erfahrungen anhand der Beobachtungen an 111 Augen von 63, an Hydrophthalmus leidenden Kranken. Mehr als die Hälfte (55,5%) der kx'anken Augen erblindete praktisch. Unter den 114 verschiedenen, zwecks Dekompression durchgeführten Operationen an 63 Augen waren nur 30 erfolgreich. Unter 25 nicht operierten Augen normalisierte sich die Tension in 15 Fällen auf konservative Behandlung oder spontan. Als kausale Therapie wird die „gezielte” Inzision der den Kammerwinkel bedeckenden Barkan- Membran betrachtet. Die Verfasser sind der Meinung, dass der Mechanismus der Heilung in den auf medikamentöse Behandlung oder spontan kompensierten Fällen darin besteht, dass infolge der Beschädigung der Kammerwinkelgebilde die Barkan- Membran mechanisch durchgänglich wird.

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye. (Igazgató : Kettesy

Aladár egy. tanár)

A totalis és basalis glaucoma-elleni iridectomia összehasonlítása

PINTÉR LÁSZLÓ

1556-ban végezte először Albercht von Graefe glaucoma esetén az iriskimetszést. Azóta több mint 100 év eltelt, de a műtét ma is fontos helyet foglal el a glaucoma therápiájában. Sőt, indicatiós területe bővült, ma már nemcsak aeut, hanem chronikus glaucoma esetén is elvégezzük. Graefe a secernaló irisfelület csökkentésében látta az iridectomia nyomáscsökkentő hatásának magyarázatát, de emellett megemlítette, hogy a műtét hatása összetett.

Egyértelmű, általánosan elfogadott magyarázata ma sincs. Graefe-hez hasonlóan magyarázza az iridectomia utáni nyomáscsökkenést Poos, aki szerint az iris ki metszésével csökken az iris és a processus ciliaris ereinek átlagos keresztmetszete, és ezáltal a csarnokvíz termelés is. Eszerint minél nagyobb darabot vágunk ki az irisből, annál nagyobb az eredmény. Az ún. mechanikai nézet szerint az elzáródott csarnokzug megnyitásával, az elülső és hátsó csarnok közötti összeköttetés megteremtésével magyarázható az iridectomia nyomáscsökkentő hatása szűk csarnokzugú glaucománál (Barkan, Czermak, Haas, Scheie, Hagedoorn, Me Donald, Gonzales Urbaneja). Mély csarnokzugú glaucománál Barkan szerint új összeköttetés létesül a csarnokzug és a Schlemm-csatorna között, vagy egy fistula keletkezik a conjunctiva felé, ha a csarnokzug szövetei csarnokvízzel érintkezésbe jutnak. Teng, CM és Katzin adatai szerint a csarnokvízzel való kontaktus a collagen rostok degeneratióját hozza létre és megkönnyíti a csarnokvíz kijutását a conjunctiva alá. A mechanikai nézet

20