Szemészet, 1966 (103. évfolyam, 1-4. szám)

1966-09-01 / 3. szám

Emlékezés az Állami Szemkórházban Blaskovics professzor mellett töltött éveimről* SPANYOL BÉLA E sorokat Bíró Imre ösztönzésére és biztatására írtam meg. Rövid átte­kintést kívánok nyújtani Blaskovics intézetének működéséről az 1911—1914. években végzett munka alapján. írásbeli feljegyzéseim erről az időszakról elvesztek. Azonban emlékeim — melyek munkámra egész életem folyamán nagy hatással voltak — ma is élén­ken megmaradtak. \ magam személyének említése kikerülhetetlen, de igye­keztem magamról csak a legszükségesebbeket említeni. A budapesti Állami Szemkórház — mint ismeretes — 1907-ben nyílt meg 83 ággyal. Másodorvosok: Schiller Vilmos, Győry Bella, Müller Mária, Manu Emil. Schiller Vilmos 1911-ben a perlaki Szemkórház igazgatója lett, az ő helyére neveztek ki. 1911-ben rajtam kívül Müller Mária Oláh Emil és Lénárt Imre voltak a másodorvosok. Ebben az időben a budapesti Állami Szemkór­háznak 5—6000 főnyi járóbeteg-rendelése volt évente. A Grósz klinikával szoros volt a kapcsolat. A klinika fölös számú betegeit az Állami Szemkórházban helyezte el. Betegeink többsége szemhéj-plassztikát igényelt. Ezek nagy része Grósz professzor utasítására került intézetünkbe. A Grósz klinikán tartott ún. ,,trachoma kurzusok” hallgatói kiképzésüket az Állami Szemkórházban nyerték. A szemklinika és az Állami Szemkórház vi­szonya igen baráti volt. Részemről fokozta ezt a kapcsolatot Imrével való baráti viszonyom, ami a Grósz klinikán töltött gyakornokoskodásom ideiében alakult ki. Az emberi természet lényegében nem változik. Blaskovics úgy járt be az Állami Szemkórházba, mint évek múlva a klinikára (1). A különbség csak az volt, hogy Blaskovics az Állami Szemkórházban kénytelen volt ,,adminisztrálni”, ami lényegében néhány aláírásból állott. De itt sem mutatott nagy buzgóságot, szívesen helyettesítette magát. Blaskovics jellemrajzát utolérhetetlen tárgyilagossággal írta meg Bíró Imre könyvében (1). Aki Blaskovicsot ismerte, megerősítheti minden szavát. A hű fényképhez csak néhány aprósággal tudok hozzájárulni. Blaskovics — tisztes távolságot tartva — havonta egyszer intézeti orvo­saival együtt vacsorázott. A légkör mindig kedélyes volt, a vacsora sokszor éjfélig tartott. Tegezési viszonyba orvosaival csak akkor lépett, ha a ,,szolgá­lati viszony” kinevezés folytán megszűnt. Engem például minden formaság nélkül egy napon tegezni kezdett. Meglepetten néztem rá. így akarta tudtomra adni, hogy kinevezésem Zsolnára küszöbön áll. Blaskovics nem-műtéti napon .//-kor, műtéti napon 10 órakor vizitelt. A másodorvosok referálták betegeiket. Észrevételeit műtéti mosakodás köz­ben mondta meg. A műtétre kerülő betegeket a legidősebb másodorvos refe­rálta. О asszisztált a professzor műtéteméi. A többi műtét szétosztását szintén a legidősebb másodorvosra bízta, aki a fiatalabb orvosok műtétéiben is segéd­kezett. Blaskovics műtétéi mindenkor élményt jelentettek. Élénk figyelemmel kí­* Dr. Spanyol Béla a zsolnai szemkórház ny. igazgató főorvosa 1883. okt. 15-én született. 1907. jan. 1-én lépett gyakornokként a Grósz klinika kötelékébe. Tehát ő a legidősebb szemorvos, aki még a Grósz klinikán kezdte szemész pályafutását. A klini­káról — melyhez mindig hűségesen ragaszkodott — előbb a szegedi Állami Szem,kórházba került, majd a budapesti Állami Szemkórházba Blaskovics professzor mellé. Bíró Imré­hez írott leveléből és emlékeiből kiderült, hogy ő egyúttal Blaskovics László legidősebb élő asszisztense. 146

Next

/
Thumbnails
Contents