Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
Tárgyalás A n. s.-ről kevés és részben ellentmondó közlés jelent meg. Joggal vetődik fel a kérdés, különálló kórképnek tekinthető-e vagy sem? Vannak tényezők, amelyek a megbetegedés önálló kórkép voltát látszanak igazolni (Woillez). A megbetegedés mindig benignus lefolyású. A centrális látásélesség megtartott marad vagy csak kisfokban csökken. A látótér kiesés sectorszerű. Irodalmi adatok és saját megfigyeléseink alapján elmondható, hogy a tünetek súlyossága és a szemfenéki kép pregnáns jellege kezdetben a legkifejezettebb. Hetek alatt a papillaoedema megszűnik, az érviszonyok normalizálódnak és a látótérkiesés is jelentősen csökken vagy minimálissá válik, esetenként el is tűnik. Evek múltán csak a fusiós frequentiás látótérben a korábbi kiesés területén észlelhető értékcsökkenés mutat lezajlott gyulladásra. Előfordulhat, hogy a papilla sectorszerűen az ellenoldalinál halványabb. A fentiek lényeges vonásai a kórképnek. Tehát nézetünk szerint nem tekinthetjük n. s.-nek az olyan neuritis nervi opticit, amelynél, bár a kezdeti tünetek (visus, fundus, látótér) tekintetében hasonló a kép, de a későbbiek során a tünetek súlyosbodnak, a visus romlik és centrális skotoma alakul ki. Ez egyébként differential diagnostikai szempontból a megbetegedés különálló kórkép jellege mellett szólhat. A megbetegedés nem jár általános elváltozásokkal. 40—50 évesek között fordul elő, normotoniás, egyébként egészséges egyéneken, ellentétben a pseudopapillitis vascularissal. Gondos átvizsgálás során ugyan gyakran találhatunk gócra utaló elváltozásokat (granulómás fogak, chronicus tonsillitis, chronicus prostatitis stb.), azonban erősen vitatható, hogy ezek összefüggésbe hozhatók-e a n. s.-al. így pl. nyolc esetünk közül észlelési időnk alatt hatnál végeztünk fogextractiót gócreactio legkisebb jele nélkül. Az aetiologiával kapcsolatban szóba kerülhet vírusos (Francois, Woillez) vagy allergiás eredet. Felvehető a megbetegedés, mint a sclerosis multiplex első tünete. Ez utóbbi ellen szólhat a betegek életkora, valamint a megfigyelési idő aránylag hosszú volta (3—S év). Az allergiás aetiologiával szemben az említhető meg, hogy recidivát nem észleltünk és más szerző anyagában is csak kivételesen fordul elő (Woillez). Legvalószínűbbnek tűnik talán a vírusos eredet, amellyel az is magyarázható, miért vesz csak egy idegrostnyaláb a folyamatban részt. Valószínűleg csekély virulentiájú törzs okozhatja a körülírt gyulladást. Ami a n. s. különálló kórképnek való elfogadását illeti, a kérdés igen nehezen dönthető el. Azonban a jó prognosis és a teljes sanatióra való hajlam, a jellegzetes klinikai kép indokoltá teheti ismeretét és így különálló képként való tárgyalását. összefoglalás A szerző a budapesti 7. sz. Szemklinika 11 éves anyagában 461 neuritis nervi optici esetéből 8 betegnél talált neuritis nervi optici segmentalisra jellemző klinikai képet. Ismerteti az irodalmi adatok és saját megfigyelése alapján a megbetegedés tüneteit, lefolyását és differential diagnostikáját. Megítélése szerint a jellegzetes klinikai kép, a jó prognosis és a teljes sanatióra való hajlam miatt a neuritis nervi optici segmentalis külön álló kórképnek fogható fel. Irodalom Amsler, M., Brückner, A., Franceschetti, A., Goldmann, H., Streif}, E. B. : Lehrbuch der Augenheilkunde. 4. Auflage. S. Karger. Basel. 1954. — Axenfeld, Th. : Lehrbuch und Atlas der Augenheilkunde. 10. Auflage. YEB Gustav Fischer. Jena. 1955. — Boilack, J., Delthil, F., Offret, D. : Ann. d’Ocul. 175 : 421—432 (1938). — Brégeat, P. : 94
