Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
A Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet (Igazgató: Oálócsi György) Szemészeti Osztálya (Osztályvezető főorvos : Horay Gusztáv egyetemi tanár) közleménye Ionizáló sugárzás hatása nyúlcornea oxigén-fogyasztására К О R E C Z К Ä R О L Y — S Z I К M Á К ÉVA A cornea oxigénfelvételének első vizsgálatai Fischer (1930) nevéhez fűződnek. Hermann, Moses és Friedenwald (1902) a helyi érzéstelenítők és más lokálisan használt szemészeti gyógyszerek cornealis anyagcserére való hatását tanulmányozták. Vizsgálataik szerint a tetracain, cocain, atropin, chlorobutanol különböző fokban csökkentik a borjúcornea oxigénfogyasztását. Orzalesi (1940), valamint Hart, és Lee (1944) /1-vitám in hiány esetében vizsgálták a cornea metabolikus aktivitását és a normálisnál nagyobb értékeket részben a metabolikusan leginkább aktív epithel hyperplasiájával, részben pedig azzal magyarázták, hogy a szöveti necrosis következtében anyagcserét serkentő anyagok szabadulnak fel. Seszterikova és Rosenfeld (1946) konzervált cornea anyagcseréjét vizsgálták. Az első hat napon a szöveti légzés fokozódását, majd csökkenését észlelték. A 17. napra a légzés a normálishoz képest 50°/o-ra süllyedt. Robbie és munkatársai (1947) nyúlcorneán vizsgálták a cyanhvdrogén légzésgátló hatását Warburg-módszerrel. Vizsgálati eredményeik szerint 10 3mol cyanhydrogen oldat a cornea légzését majdnem teljesen (93%-bánj bénítja. Hermann és Hickmann (1948) a mustárgáz nyúl corneára kifejtett anyagcseregátló hatását írták le. Funatsunak (1959) flavoproteinek subconjunctivalis injectiójával sikerült az 02-fogvasztást emelni nvulak szaruján. Kísérleteink két részből álltak : 1. Az 02-felvétel mérése normális és különböző dózisú /1-sugárral kezelt nyúl corneán. 2. Az 02-felvétel mérés különböző dózisú röntgensugárzás után és controll nyúlcorneán. Methodika Kísérleteinkhez szürke, 2,3— 3,0 kg súlyú bázinyulakat használtunk. Az első sorozatban a nvulak jobb szemén másodnaponként 1000 rep-es frakciókban emelkedő összdózisban loonlis beta sugárkezelést végeztünk. A bal szem controllul szolgált. (Zárt Sr-90 sugárforrás, 25,в mC. .5 mm átmérőjű köralakú ablak, dózisteljesítmény 4 mm-es távolságról 120 rep/min.). A második sorozatban a nvulak jobb szemén másodnaponként 1000 r-es frakciókban röntgenbesugárzást végeztünk (90 KV, 6 mA, 2,5 Al, 30 cm. fb). A nvulak bal szemét és fejét 5 mm vastag ólomlemezből készült védősisakkal árnyékoltuk. Az utolsó besugárzás után 6 héttel direkt Warburg manómétriás módszerrel mértük a cornea О ..-fogyasztását. A nyulakat légemboliával öltük meg és a frissen kimetszett és 3,—4 lamellára bontott corneát carbonátszegény Krebs—Ringer bicarbonát oldatba helyeztük speciális Warburg-edényekbe. (96 ml NaCl-0,155 mól ; 2 ml KCl-1,55 mól ; 2 m\ CaCl2-0,l 1 mól ; 2 ml NaHCO.t-l,55 mól. Utóbbit 18 ml destillált vízzel Vftló hígítás után mértük az. oldathoz.) Az oldathoz 0,2% glukózt adtunk. Az 02 felvétel mérését levegő fázisban végeztük. A mérést 38 C°-os vízfürdőben 90 percig folytattuk, tízpercenkénti leolvasással. Utána a corneákat súlyállandóságig szárítottuk (90 C° — 1 óra) és megmértük. Az eredményeket QO., egységekben (az 1 óra alatt 1 mg száraz anyagra fogyasztott 02/il-ben) fejeztük ki. Eredmények A Q02-1 normális nyúl corneában több szerző meghatározta : q ...................... —1,56 ...................... —2.00 Fischer ........................... ...................... —1,71 ...................... —0,46 ...................... — 0,70 ...................... —0.60 De Roetth ...................... ...................... —0,80 8
