Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)

1965-06-01 / 2. szám

csak a tonográfiás görbék első három perces szakaszából számoltuk, hogy csökkentsük az állat nyugtalanságából, ill. a ,,folyósod ás”-ból eredő hibafaktorokat. A kisebb skálaelosztáskülönbség, ezenfelül, csökkenti a megnövekedett cornea radius által okozott azon eltérés miatti hibát, amely a tonométer által elnyomott folyadéktérfogat (Fc) változásából ered. A csak kevéssé különböző skálaelosztásokhoz — ami jelen esetben a glaukómás szem fokozott csarnokzugi ellenállásából ered — tartozó AV korrekciója a normálistól eltérő cornea radius miatt, csaknem azonos, tehát a AAV gyakorlatilag nem változik (Stepanik). A rigiditási tényezővel való korrigálás a tonográfiás mutatószámokat méginkább eltolná kóros irányba, ha az applanációs rigiditási tényezőt tételezzük fel a valósághoz közelebbállónak. — Mégis, annyi következtetést a tonográfiás mutatószámokból így is levonhatunk, hogy a relatíve magas applanációs tenziók melletti igen rossz elfolyás, a glaukómás szem folyadékháztartásának „felborulását” mutatja, míg az egyre csökkenő applanációs tenzióértékek az ugyancsak rossz elfolyás mellett, a csarnokvíz egyre csökkenő termelődését jelenti (Auricchio és mtsa, Greaves és mtsa, McMaster, Schmidt).*

összefoglalás

Egészséges csincsilla tenyészetből származó hím házinyúl kétszemes spontán glaukómájának (hydrophthalmus) ismertetése, a mindkét szemről készített csarnokzugi és szemfenéki fényképfelvételek kíséretében. A fíoldmann-í. applanaciós tonométerrel (két különböző applanáló felületű mérő prizmával) és a van Beuningen-i. elektrotonométerrel végzett szemnyomásmérések, illetve az utóbbi eszközzel történt tonographiás vizsgálatok eredményeinek ismertetése, összehasonlítva azokat egészséges szemű állatok adataival. Az applanációs és differenciatonometriás rigiditási tényezők összevetése alapján, kísérlet annak magyarázatára, hogy befolyásolja a minden irányban nagyfokban egyenletesen, illetve inverz asztigmia kialakulásával táguló szaruhártya a szemnyomásmérések értékelhetőségét.

Irodalom

Auricchio, G. és Wistrand, P. : Acta ophthal. (Skand.) 37 : 340, 1959. — Bárány, E. H. és Rohen, J. W. : A. M. A. Arch. Ophth. 69: 630, 1963. — Beckh, W.: Am. j. Ophth. 18 : 1144, 1935. —Castrén, J. A. és Pohjola, S.: Acta ophthal. (Skand.) 40 : 33, 1962. — Erdmann, P. : Graefe’s Arch. 66 : 325 és uo.: 392, 1907. — Geri, G. : Ricer. Sei. 24 : 2299, 1954. — cit.: Kolker, A. E., Moses, R. A., Constant, M. A. és Becker, В. : Invest Ophth. 2 : 316, 1963. — Greaves, D. S. és Perkins, E. S. : Brit. J. Ophthalm. 35 : 232, 1951. — Hanna, В. L., Sawin, P. B. és Sheppard, В. : Genetics, 47 : 519,

1962. — Kolker, A. E., Moses, R. A., Constant, M. A. és Becker, B. : Infest. Ophth. 2 : 316, 1963. — Kruse, W. : Graefe’s Archiv. 162 : 78, 1960. — McMaster, P. R. B. A. M. A. Arch. Ophth. 64 : 388, 1960. — Phillips, С. T. és Quick, M. C. : Brit. J. Ophthalm. 44 : 149, 1960. — Pichler, A.: Arch. verg. Ophth. 1 : 175, 1909. ■— Radnót, M. : Orvostud. Közi. 5. szám : 139, 1944. — Rockon-Duvigneaud, A. : Ann. Ocul. (Fr.) 158 : 401, 1921. — Rohrschneider, W. és Kühle, H. J. : Ophthalmoíogiea. 128 : 369, 1954. — Schloesser, С. : Ztschr. verg. Augenheilk. 4 : 79, 1886. — Schmidt, T. : Klin. МЫ. Augenheilk. 129 : 196, 1956. — Schmidt, T. : Ophthalmoíogiea. 133 : 337, 1957. — Schmith, I. H. : Ophthalmoíogiea, 108 : 293, 1944. — Stepanik, J. : Adv. Ophthal. Vol. 11. p. 120, Basel—New York, 1961. Karger. — Strobl, Gy. : Yolumenverdrängung bei der Rigiditätsmessung mittels Applanationstonometer. 1963. (Nyomás alatt.) — Waardenburg, P. J., Franceschetti, A. és Klein, D. : Genetics and Ophthalmology, Springfield, 111. 1961. — Charles. C. Thomas, Pubi. — Yttéborg, J. : Acta ophthal. (Skand.) 40 : 411, 1962. (ad : 1.) — Yttéborg, J.: Acta ophthal. (Skand.) 40 : 484, 1962. (ad : 2.)

* Ezúton mondunk köszönetét dr. Solti Ferencnek és dr. Gáli Jánosnak a fényképek szíves elkészítéséért.

71