Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
4. ábra RR OD A maximá-Név Kor 30 mg Ismelin tabl. adása lis hatás bekövetkezte előtt után előtt után Sch. F. 18 év 160/105 135/85 83/40 75/25 4 óra T. K.-né 24 év 150/105 130/95 85/45 75/30 4 óra Z. B.-né 29 év 150/100 120/85 80/60 70/30 3 óra P. M.-né 31 év 160/105 130/85 82/65 78/30 4 óra R. J. 20 év 140/90 125/80 85/45 75/25 4 óra R. A. 29 év 150/95 125/85 82/50 68/35 5 óra H. S.-né 31 év 160/95 135/80 95/52 78/25 4 óra Sz. D.-né 54 év 210/140 180/110 90/80 92/50 4 óra D. I.-né 38 év 150/100 135/85 93/55 85/40 2 óra H. M. 19 év 145/90 125/75 81/45 65/25 4 óra 1. P.-né 42 év 175/110 165/95 90/60 80/35 4 óra L. P.-né 50 év 190/110 180/100 95/60 88/40 4 óra R. J. 21 év 175/120 160/120 95/70 82/55 4 óra D. J. 25 év 170/100 150/85 93/62 85/45 4 óra R. A.-né 28 év 160/90 145/80 88/50 78/35 3 óra kezett be és a maximumát a negyedik órában érte el. A systolés nyomásesés mind az általános, mind a retinális vérnyomásban a diastole változása után lépett fel. A retinális diast. esése mindig nagyobb fokú, mint a brachiális diastoléé (2. ábra). A mért eseteinkből a középértéket véve az eredmények a következők : az art. brach, syst.-nál 12, a diast.-nál 14, az art. centr. rat. syst.-nál 12, míg a diast.-nál 37%-os csökkenést találtunk. 2 esetben a fenti gyógyszerekkel külön-külön sem a retinális, sem az általános vérnyomás csökkenését nem tudtuk elérni, míg együttes adáskor a második napon a brach, syst, és a rét. diast. csökkenését észleltük. OD-s vizsgálatainkkal jelenleg csak a gyógyszerhatás kezdetét figyeltük meg és a mért eredményeket rögzítettük, Ндтт-Ъап, anélkül hogy összehasonlító számításokat végeztünk volna különféle formulákkal. További megfigyelésünk célja, hogy huzamos ismelin alkalmazásánál és a testhelyzet változásnál vizsgáljuk az arteria retinális és brachiális közti összefüggést. Megfigyelt eseteink számából messzemenő következtetést levonni nem lehet, de feltűnő az isméim adagolásakor az art. centr. rét. diast. nagyfokú csökkenése a többihez viszonyítva, és valószínűleg ezzel magyarázhatjuk az ismelin szedésénél fellépő szédüléses, orthostatikus panaszokat. összefoglalás A szerző 10 hypertoniás betegnél 2,5 mg rausedyl im. adása után az általános és a retinális vérnyomás parallel csökkenését észlelte. Ismelin szedésénél (15. eset) feltűnő volt az art. centr. rét. diastoléjának nagyfokú csökkenése ülő helyzetben, ami átlagban háromszorosa az egyéb csökkenésnek. Feltehető, hogy e nagyfokú különbség eredményezi az orthostaticus panaszokat. Irodalom A. Benato: Oftalmologia (Bucuresti) 5, 107—11— (1961). — I. Kobozeva: Oftalm. Z. 11, 388—389 (1956). — P. Konstas, E. Weigelin, P. Niesel: Med. Welt 809—812 (1961). — Kukán F. : Kiin. МЫ. 98, 680 (1937). — Lélek I. és Katona K. : Orvosi Hetilap 34, 1611—1614 (1962). — J. Lijo Pavia: Zbl. Ophthalm. 66, 271 (1956). — M. Mikuni : Kiin. МЫ. Augenheilk. 140, 221—235 (1958). — Pataky J. : Üj gyógyszereink. Medicina 1960. — I. Polychromakos : Kiin. МЫ. Augenheilk. 141, 34
