Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-06-01 / 2. szám
A szem allergiás megbetegedései BOROS BÉLA (Folytatás) A kötőhártya allergiás betegségei A conjunctivalis allergiák osztályozásában általában ugyanazon felosztás alkalmazható, mint a szemhéji gyulladásoknál. Így megkülönböztethetünk 1. korai típusú anaphylaxiás, atopiás, 2. mikroba allergiás kötőhártyagyulladást, 3. allergiás dermatoconjunctivitiseket. A Coca szerinti atopiás elnevezés, mint már említettük, nem külön allergia fogalom, csupán a klinikai osztályozás kezelhetősége kedvéért használjuk. Az első kategóriában a személyi és családi anamnaesisben rendszerint anaphylaxiás előzmények vannak, a bőrpróba az allergennel szemben positiv, a histamin jelentős szerepet játszik, a passiv átvitel általában demonstrálható és gyakran kimutathatók a keringő antitestek. Desensibilisálási eljárásokkal „block”-antitestek képződnek, jelentős az eosinophilia. Az acut atopiás conjunctivitis típusos esete a pollen-conjunctivitis, mely mint ismeretes, igen heves oedemával, erős viszketéssel, fénykerüléssel lép fel. A chronicus atopiás conjunctivitis banális jellegű lehet, néha halvány kötőhártyán üvegszerű oedema főleg a temporalis áthajlásban, kevés papillaris túltengéssel simplex típusú chronicus conjunctivitis. A staphylococcusos conjunctivitishez való hasonlósága miatt néha nehéz az elkülönítés, eosinophilek is kevés számban vannak jelen. Alimentaris allergenek, gombák és állati epidermis származékok, szérumok is okozhatnak azonnali típusú kötőhártyagyulladést. Kezelésüknél elsősorban érszűkítőket adjunk, epinephrint, privint, neosynephrint, antihistamint csak általánosan. A steroidok hatása nem olyan drámai, mint a vasoconstrictoroké. A mikroba allergiás conjunctivitiseknél a direkt toxicus természetű bakteriumtermékeken felül, mint azt Rich kiemelte, lehetséges, hogy a baktériumok desintegratiója során az ártatlan fehérjékből maga az allergiás állapot mérgező anyagot alakíthat. Burky staphylococcus tanulmányai szerint sensibilisáló faktor lehet a staphylococcus toxin magára a baktérium fehérjére egyébként allergiás állapot nélkül is. Allergiás status mellett conjunctivitist okozhat bizonyos egyéneken a nem toxin termelő staphylococcus albus is. Ebben a csoportban szerepelhetnek még a streptococcus erythrogen és haemolysáló toxinjai (M, T, P. antigen). Endogen conjunctivitis fordulhat elő gonococcus és bacillaris dysenteria, vírusok, endotoxinjainak a közreműködésével. A pneumococcus, a Moraxella lacunata (Morax m.-diplobacillus), a hemphilus influenzae és a Koch-Weeks bacillus állítólag nem okoz allergiás jellegű conjunctivitist. Késői típusú dermatoconjunctivitiseket okozhatnak localisan használt drogok, kozmetikumok, állati és növényi produktumok, ipari termékek, gyógyszerek, plasticai anyagok. A gyulladás általánosan nyújtott gyógyszereknél is megjelenhet. Elég gyakran eosinophil és basophil kenet jellemző, erős viszketéssel, papillaris túltengéssel. Az itt szereplő antigének nem primer antigének, valószínű csak a szervezeti szövetekkel való egyesülésben válnak hatékonnyá. Landsteiner és társai széleskörű vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan, hogy az itt szereplő drogok és chemikaliák miként vesznek részt az immunreactiókban. Különösnek látszik Eisen, Silverstein, Welter és Zimmermann azon megállapítása, hogy contact túlérzékenységi késői reactiók előidézésére csak a bőr látszik alkalmasnak. Albumin és dinitro-fluorobenzénnel alkotott komplexeket használva arra a megállapításra jutottak, hogy tengerimalac kötőhártyája sensibilisálás után érzéketlen a kontakt allergennel szemben, ugyanakkor antitestválasz kimutatható. Ezek szerint a kötőhártya csak secunder módon betegszik meg kontakt szemhéjbőr gyulladásoknál. (Ugyanez a helyzet az uveára és retinára vonatkozóan is, melyek kontakt típusú gyulladásos válaszreactióra szintén nem képesek.) Általában a kötőhártyán is paraamino-vegyületek okoznak gyakran gyulladásokat és sajnos sok drog esik ebbe a kategóriába. Nem helyes, ha para-csoportba tartozó sulfonamidok, syntheticus helyi érzéstelenítők és antibiotikumokkal szemben fennálló érzékenység ismeretében ezen gyógyszereket hasonló chemiai rokonvegyületekkel helyettesítjük. Sokkal kevésbé okoznak kellemetlenséget az ortho- és méta kötésű szerek. Localis érzékenység esetén larocain, pantocain, cocain helyett helyesebb adni diocaint, piperocaint, xylocaint és nupercaint, mivel ezek chemiailag függetlenek az említett érzéstelenítőktól. Notórius érzékenységet okozó szer a penicillin különösen kenőcs formájában. Az antibiotikumok közül kevéssé toxicusak a baktériumokból levezetett antibioticumok, mint a gombákból származóak. Chloramphenicol, terramycin és aureomycin, gyakrabban, a bacitracin kevésbé allergizáló hatású. Elég gyakran okoznak kontact dermatocon juncti vitist a kenőcsben alkalmazott antihistaminok. Jelentős szerepe van 114
